Mit tegyünk? A fiúnk nem akar testvért.

#77

Ha már nekem szar, legyen másnak is az. Mást úgy se tudnék tenni. És itt nen csak a direkt bántást értem. Ha látnám, hogy leesett a lépcsőn vagy valami, úgy tennék mintha nem is láttam volna, sőt, el is mennék onnan. Tőlem meg is dögölhetne, pont nem hat meg hogy a testvérem.

Aki nem szereti a gyereket, az pár hónap múlva vagy pár év múlva se fogja szeretni.

Ugyanez szól a 79-esnek is. Örök harag bizony létezik. Főleg egy ilyen dolognál.

Ha nem lesz meg a baba, akkor meg lehet később elő fog kerülni vitákban hogy miatta nem lett kistestvér, ő tette tönkre az életeteket.

Szerintem ha szeretnétek gyereket legyen, ő meg szokjon hozzá a gondolathoz.

1. "Mit tegyünk?"

Fordítsatok figyelmet a helyesírás gyakorlására, és a fiatok figyelmét is hívjátok fel a nyelvhelyesség fontosságára. Ugyanis nem "fiúnk", pláne nem "Fiúnk", hanem "fiunk"!

2. Nagyon jól tettétek, hogy kikértétek a fiatok véleményét is! 15 évesen bőven lehet határozott véleménye, érthetően ki is tudja fejezni. Hozzáteszem, hogy sok begyepesedett itteni hozzászóló bármennyire tiltakozni is fog ellene, a 15 éves véleménye igenis lehet megfontolt is. Attól, hogy kamasz, még nem hülye, csak kevesebbet tapasztalt, mint egy idősebb ember.

A végső döntést viszont nektek kettőtöknek kell majd meghozni.

3. Felvázolnám, hogy mi lehet a gondja a fiatoknak, ezek közül több is eszébe juthatott (vagy ha neki nem, akkor nektek kellene):

- Cikinek érzi, hogy ennyi idősen kistestvére legyen. Esetleg arra számít, hogy az ennyi idősen terhes édesanyjával fogják majd cikizni a kortársai (és ez nem is elképzelhetetlen).

- Úgy gondolja, hogy ennyi idősen nem kellene gyereket vállalnotok, már kifejezetten idősek lesztek, mire a kistestvér is egyetemre mehet. Van benne valami...

- Úgy gondolja, hogy szűkös ekkora lakás ennyi embernek, fél attól, hogy be fog szűkülni az élettere. TELJESEN JOGOS!

- Úgy gondolja, hogy a kicsi zavarni fogja, pont akkor, mikor az érettségire, továbbtanulásra készül. Szintén van benne valami...

- Attól fél, hogy neki kell majd vigyáznia a gyerekre.

Nézd, kétélű fegyver...van most egy jó színvonalú életed, és orosz rulett, hogy mi lesz belőle, akkor is, ha akarják mindannyian az új családtagot, akkor is, ha nem. Azért egy új gyerek hatalmas változás. Vagy jó lesz a kapcsolat, vagy elrontjátok az egészet ezzel. Azért azt te is érzed, hogy nem 16 év az ideális korkülönbség, ti már nem fogtok egy plusz gyerekkel együtt rendes családként funkcionálni, mert túl nagy a generációs szakadék. Arra gondoltál már, hogy pl. egy nyaralás milyen lesz, vagy csak egy sima hétvégi program? Lesztek ti a kisebbel, meg lesz ő, aki jobb esetben már önállósodik és leszakad.

Az meg kicsit fura, hogy mennyire ideologizálod a saját gyerekedet, "Egy rendes, csendes, tisztelettudó, jótanuló fiú ő, aki nem lesz rászorulva az önköltséges egyetemre, ja és elkényeztetve sincs!" Írtam, kétélű fegyver az új gyerek, nem tudhatod, hogy mennyire tönkrevágod vele Mr. Tökély lelkivilágát, hiszen már az ötlettől is menekült, nem olyan reakciót adott, amire számítottál. Az meg elég vicces és buta kijelentés, hogy a te gyereked nem lesz rászorulva az önköltséges egyetemre... Jah, mert minden gimiben jól teljesítő gyerek brillírozik az egyetemen is...Látszik, hogy nagyon régen járhattál felsőoktatás közelébe; sajnos vannak bőven szakok, ahol kapásból NINCS is államilag támogatott képzés, max valami egyetemi/IM ösztöndíj akar, amit megcsíphet évfolyamonként pár ember, a legjobbakból, és az, hogy valakinek jól ment a középiskola, még nem garancia semmire Vastagon zsebbe nyúlós a felsőoktatás, akármilyen zseni gyereked van!

Hajrá! Vágjatok bele, a ti kettőtök döntése, aztán majd elsül valahogy: most van egy tökéletesnek mondható életed, amivel elégedett is lehetnél, aztán lehet, hogy jó lesz, de az is lehet, hogy nem. Lehet, hogy minden rózsaszín és ideális lesz, lehet, hogy két év múlva özvegyként próbálsz pl. egy sérülten született gyerekkel és Mr. Tökéllyel helytállni. Szélsőségek, de senki sem lát a jövőbe, bármi megtörténhet...Csináljátok, amit jónak ítélek, nektek is csak egy életetek van!

Kedves Kérdező, azért volt más is aki nem ítélkezett... illetve igen, csak nem feletted, hanem a goromba, sértő, meg nem értő válaszolók felett, akik pálcát törtek feletted és saját szüleik felett is akik mertek még egy gyereket bevállalni mellettük...

Bárhogy is döntetek, sok szerencsét és boldogságot kívánok.

22, 38, 75 és 80 vagyok.

"Egy háztartásban élünk és az a lényeg, hogy mindenki jól érezze magát. Miért is ne kezelhetném partnerként?"

De nem marad veled örökre a pici fiad. Ezt felfogod? Fel tudod fogni, mint felnőtt ember? El fog menni, saját családot alapít. Ti meg ott lesztek a házban 5 év múlva tök egyedül és azon fogtok gondolkodni, "ezért nem vállaltunk még egy gyereket?". Jó lesz az úgy NEKTEK?

"Ha anyám engem 15 évesen nyár közepén még be is zavart volna a szobámba miután közölte, hogy leszarja hogy mit akarok, vagy mi nekem a jó, úgy cseszi el az életemet, ahogy ő akarja, én SOHA többet nem szóltam volna hozzá."

Ide amúgy gyerek utáló kistinik járnak? De komolyan. :D Milyen életedet bas*ta volne el? :D Azt a párat amíg középsuliba jársz? Hűha... :D Vicc kategória. Ilyet max egy 12 éves mondd, érett felnőtt ember nem.

Nem probléma, csak oldjátok meg, hogy 0%-ban zavarja a kölyök.

Nálunk erre nem voltak képesek, és szuper volt úgy vizsgákra készülni, hogy a gyerek berohangált, visítozott, éjjelente aludni sem tudtam tőle.

Ha nem engedtem be a szobámba, mert pl zh-ra készültem, hisztizett és ÉN voltam a szmét.

Stb.stb.

Nem szerettem őt, és nem azért, mert önző lennék - az unokatesóimat mind szeretem -, hanem mert sok volt, és semmi nyugtot nem hagyott.

A poén, ami külön tetszett, hogy nyaranta csomót kellett rá vigyáznom, mert "úgyis otthon vagy". Hát bmeg, mondjuk mennék diákmelóra, vagy készülnék egy nyelvvizsgára.

Meglett az eredménye, mert sohasem akarok saját gyereket (elég volt egyet pesztrálni majd 8 éven keresztül).

Tudom, hogy nem a tesóm tehet erről (és őt sohasem hibáztattam hogy létezik, mert nem ő kérte), hanem a szüleim, de gyak. kics.sztek velem elég rendesen.