Mit tegyek ha a szüleim nem engedik, hogy 20 évesen a (velem egy korú) barátomnál aludjak?

Olyan szabadság vágyat éreztem, amit nem tudtak megállítani. Helyesnek éreztem, hogy 18 évesen a magam útját járom, a saját életemet élem. Nagyon bátran szegültem ellen, kivívtam a függetlenségemet. Hamar elfogadták, és elkezdtek felnőttként kezelni szerencsére

Hát nem sok 18 éves tud elköltözni albérletbe és tartani el magát. Vaagy annyira azért nem voltál független felnőtt hogy kiköltözz a mamahotelből és ne a papabank támogasson? Az ingyen lakás meg a pénz az kellett husika?

Savlekötő, most igazad van!

A mai fiatalok semmit nem tudnak a világ menetéről, a pártokról, még egy mosást se tudnak sokan elindítani. Én ezt nem is értem. Én már 15-16 évesen mondtam, hogy ide szeretnék menni, eddig maradnék, ha kellett, haza is vitt valaki a családból. Sose volt vita, lehetet őszintén beszélni. Mi van a mai szülőkkel?

Remélem a kérdező ki tudja vívni a szabadságát.

Savlekötő, miért tekintsük felnőttnek a 16-22 éveseket akik anyuciéktól várják az eltartást?

Felnőtt az aki önmagát látja el nem az akinek nagy az arca...

25

A gyerek nem tulajdon, önálló független lény. Nem rabszolga. Minden gyereknek joga van a saját identitásához. Ebben az esetben pedig egy felnőtt emberről beszélünk. A szülőkben tudatosítani kell, hogy véget ért a hatáskörük. Normális esetben ezt a szülőnek el kellene fogadni, anélkül hogy örök harag, végleg megromlott viszony alakulna ki. Elég szomorú, hogy így gondolkodsz.