Mit tegyek ha a szüleim nem engedik, hogy 20 évesen a (velem egy korú) barátomnál aludjak?

Kezdj el élni, de azonnal.

Nehogy már megmondják neked 20 évesen?!

Fogamzásgátlásra figyeljetek, van tabletta, pesszárium, stb… gumi néha kiszakadhat, stb…

Nézz utána a neten ezeknek.

Fontos hogy egyszer élsz, és ha hagyod a szüleid így elrontani a fiatalságodat, a végén csak magad okolhatod.

Irigykednek, hogy jól érzed magad?!

Mondanék most valamit, de inkább nem teszem!

Tudtam, hogy az én generációm nem lesz túl jó szülő. Nagyon sok agyatlan van köztünk, aki aztán a gyereke életét is megkeseríti.

Amikor felnőttem, és láttam, milyen emberek is vannak sokan korombeliek, tudtam, hogy ebből baj lesz.

És lett is úgy látszik.

Nekem ebben a korban már senki nem parancsolt, nem kértem engedélyt, csak közöltem hogy ma este nem alszom otthon. Vagy behazudtam valamit, vagy az igazat mondtam, attól függ hogyan láttam jobbnak. Az elején az én szüleim is próbálkoztak tiltással, de rendre figyelembe se vettem ezeket. Olyan szabadság vágyat éreztem, amit nem tudtak megállítani. Helyesnek éreztem, hogy 18 évesen a magam útját járom, a saját életemet élem. Nagyon bátran szegültem ellen, kivívtam a függetlenségemet. Hamar elfogadták, és elkezdtek felnőttként kezelni szerencsére. Ezt hívják kamasz kornak, ezen essél át. Le kell válni, ki kell fepülni a fészekből.

Te esetedben például azt csinálnám, és csináltam is ilyet nem egyszer, hogy fognám magam, és a barátomnál aludnék, úgy hogy nem szólok előre nekik. Kis idővel utána, hogy már haza kellett volna érkezned, írj egy üzenetet, melyben kijelented, hogy ma nem alszol otthon. Telefont ne vedd fel, mert az egész estéteket el fogják bszni. Másnap ráér megbeszélni velük. Aztán ezt a viselkedést rendszeressé kell tenni.

Akik itt azt mondják, menjen és aludjon ott, neki ne mondják meg, mit csinál 20 évesen , annak nem voltak ilyen betegesen elnyomó, nárcisztikus szülei, akik keményen büntetik az embert gyerekkora óta mindenféle ellenkezését, és akiktől anyagilag még függ.

Ez nem ilyen egyszerű. Az én anyám is hasonló volt, féltem tőle fiatal felnőttként is, mert mindenre volt valami szankció, megalázás, ordítás. Peesze lázadoztam azért, de most mondok egy példát, volt olyan hogy két hétig kérdezgettem, elmehetek-e egy szülinapi bulira, reggel jönnék, na nagy nehezen megengedte, másnap arra jöttem haza, hogy széttúrta a szobám, kimutatott mindent "rendrakás" néven, merthogx én állítólag kupit hagytam. Ha szó nélkül mentem volna el, biztos, hogy másnap az ajtó előtt kirakva találom a cuccom.

El kell költözni otthonról, különben tönkre tesznek.

Ha 20 évesen ilyenek veled, ennél már csak rosszabbak lesznek.

Nem megkérdezed, hogy ott alhatsz-e, hanem bejelented, hogy ott alszol.

A szülők nagyon furán kezelik ezt az együtt alvósdit.

Én a barátommal december óta vagyok együtt. Ő 24 én 21. Nagyon messze lakunk egymástól, de ugyanarra az egyetemre járunk (ami kb félúton van).

Mindketten kolisak vagyunk, így sokszor aludtam vele. Ezt anyám tudja. Már rég szexelünk is, amiről anyám szintén tud.

Mégis külön szobában akarja elszállásolni, mikor hónap végén idejön egy hétre, de úgy, hogy még csak más szintre is. Pedig az emeleten alapjáraton csak én alszok s 2 nagy ágyas szoba is van. Egy teljesen független és egy ami az én szobámból nyílik.

Sötét a "színe" a barátodnak?

Ha igen, az a válasz;)

Amúgy, ha nem tetszik az otthoni rend, akkor szedd a sátorfádat és legyél felnőtt;)

"Nem megkérdezed, hogy ott alhatsz-e, hanem bejelented, hogy ott alszol."

A szülei meg közlik, hogy akkor csomagolhat. Hidd el, aki ilyen, az megteszi.

Azért ismerni kéne az egész történetet mielőtt ítéletet mondunk.

Ha egy rasztahajú kameruni legénnyel jönne össze a lányom aki a Váci utcában dzsangát szívva gitározással keresi a napi betevőt, azt én se nézném jó szemmel, hiába "olyan rendes és aranyos". Még akkor se ha már elmúlt 18.