Mit gondolnátok, ha a lassan 20 éves lányotoknak évek óta az lenne a hobbija, hogy különböző bűnügyi, leginkább gyilkossági esetekről olvas/ezzel kapcsolatos dokumentumfilmeket néz?

Öt évvel vagyok idősebb a 20 éves lánytól és nekem is ez a hobbim 18-20 éves korom óta.

A bűncselekményekkel kapcsolatos könyvek olvasása (az egyik kedvencem a Gyilkosokkal szemtől szemben aminek olvasása láttán a szüleim szerint torzzá válik a lelkem), a történet teljes körű felgöngyölítése, én pl. az egyik városomban történt cselekmény gyilkosság helyszínére, egy családi ház romjaiba is elmentem egyedül, felkerestem telefonon az egykor az esetről cikkeket író újságírót is.

De mindezek mellett nem érzem magam abnormálisnak. Ez az érdeklődési köröm, ennyi. Másnak meg mondjuk a kultúra.

Ez nem egy rendkívüli dolog szerintem sem.

Előttem sokan leírták és én is ilyen témájú filmeket nézek.

“Szerintem, beteg dolog. Azt jelenti, hogy nincs élete, csak sajnálni tudom szegényt.”

Szerintem meg a te hozzáállásod beteges. Mit nevezel te életnek ? Beb…ni egy kocsmában vagy plázázni ? Az olvasásnak több értelme van. Amit ez a lány olvas, az ráadásul fejleszti a logikát.