Mit csináljak a lányommal?

Nincs megfelelő stressz kezelési képessége a síráson kívül. Nem egyedi eset.

Szerintem is hagyd békén. Én hasonló helyzetben vagyok és nagyon sok mindent nem mondok el a szüleimnek vagy csak utólag mert tudom milyenek és nincsen szükségem arra, hogy a stressz stb. mellett még az ő siránkozásukat, aggódásukat is hallgassam. Pláne úgy, hogy nekik nincsen rálátásuk arra, hogy én mivel töltöm a napjaimat, hogy vagyok, milyen az egyetemi élet, hogyan kell tanulni stb., csak állandóan idegeskednek mindenen helyettem is, ami rám csak még negatívabb hatással van és erre pont nincsen szükségem. Nem ismerlek, de nekem így a kérdés alapján az jött le, hogy te is hasonló lehetsz mint a szüleim…. úgy érzed nem tesz eleget az egyetemért, aggódsz mi lesz a jövőjével, félsz mégsem fog végezni az egyetemmel stb., ami valahol szülőként normális, de ez alapvetően nem a te dolgod, nem kell ezzel foglalkoznod. Ha kérdez valamit, tanácsot kér akkor persze mondd el mit gondolsz vagy lehet beszélgetni erről arról, ha ő is akar. Viszont neked nincsen ilyen módon ráhatásod az életére, nem kell egyetértened a döntéseivel, nem kell beleszólnod stb., mert az ő élete és valószínűleg maga is tisztában van azzal, hogy minek mi a következménye stb., nem kell a tudomására hoznod semmit újra és újra. Ha olyan kapcsolatotok, akkor max. még érzelmileg kellene őt támogatnod és nem így.

Szerintem a lányodnak elege van abból, hogy mindig számonkéred őt.

Szerintem is megunta a lány h rágod szabályozod élned az ő életét, nyugalmat akar és ezért hazudik nem mond el sem mit.