Mit csináljak a lányommal?
Én anno azéret viselkedtem hasonlóan, mert rám szálltak otthon, nem hagytak élni, túlféltettek. Ha gyerekkoromban rosszat tettem, az nagy hiba volt, így el se mertem mondani semmit, amit elszúrtam, és jött az őrlődés.
Tényleg rá kellene hagyni mindent, nem faggatózni. Ha azt sem akarja elmondani, hogy megszerezte a diplomát, akkor ne mondja el
Akárki mondja hogy 20 feletti és felnőtt, részben igaza van, de én meg tudom érteni ezt. 25 vagyok. Ha így viselkednék, szerintem lenne egy belsőbb problémám, amit nem feltétlen tudok megosztani, de akarom, hogy valaki észre vegye .
Én úgy látom, valamiért nem elégedett önmagával, és ezt szégyelli.
Gondolom otthon lakik. A sok válaszoló úgy spekulált, hogy önálló már. Nagy szakadék van ez a két helyzet között.
Próbálj tapintatosan érdeklődni a problémái iránt. Mintha egy baráttal beszélnél , akinek nem kötelessége megosztani a problémáit, de érzi, hogy javában áll .
Talán túl sokat vállalt magára, es kudarcot érez, de ezt nehéz bevallani azoknak, aki felé bizonyítani akar.
Szélsőséges példa, de ilyenkor érdemes barátként viselkedni szülő helyett. Nekem sokat segített, mikor az apukám észre vette mi a baj, elkezdte mesélni a saját kora beli történeteit, aztán én is megnyiltam, mert éreztem, hogy megérti.
Felnőtt nő, azt csinál, amit akar.
Én is mindent egyedül akarok megoldani, ha beleszakadok is, mert ilyen a természetem.
Igen, sírok miatta, mert olykor sok, de nem fogadok el segítséget (jó okkal), és nem tűröm, hogy beleszóljon a családom, mit miért teszek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!