Szerintetek jogosan haragszik valaki a szüleire,amiért mentális beteg létére gyereket vállalt?

Attól függ, milyen betegségről van szó.

Mint érintett, tudok nyilatkozni, anyukám kenyszerbeteg és pánikbeteg szorongással..én is örököltem a teljes palettát és szenvedtem/küzdök is vele rendesen. Volt, hogy a szemére hánytam sokszor és haragudtam rá.

Viszont nekem is van gyerekem, ő is örökölte az anyai ágon burjánzó neurózist, de abszolút nem súlyos. Nem érzem, hogy hiba lenne bármelyikünk részéről,hogy gyereket vállaltunk, mindennek ellenére. Megfelelő kezeléssel, (úgy értem, a szülő is akarjon gyógyulni és tegyen meg mindent érte, én is járok terápiára, dolgozom magamon), környezettel, neveléssel, sok szeretettel, teljesen élhető, boldog életünk lehet, csak nehezített pályán.

Ha súlyosabb, nehezebben kezelhető betegségről van szó, akkor más a véleményem, úgy jobb lemondani a gyermekvállalásról.

Nem jogos.

aki rövidlátó ne legyen gyereke? Aki alacsony annak se mert alacsony fiúként nehéz az élet?

Fejezd be a mások okolását és foglalkozz azzal hogyan tudsz felülkerekedni a nehézségeiden.

A gyereknek is szép, teljes élete lesz egy bipoláris, pánikbeteg, kényszerbeteg, borderlineos családban, aminek a tagjai jobbik esetben meg is vannak róla győződve, hogy nincsen semmi baj velük vagy a betegségük hatására kialakuló magatartásukkal, csak mindenki más a hülye körülöttük... :P

Hogyne, ti úgy gondoljátok, hogy aki így vállal gyereket, az többségében szilárd önkritikával rendelkező ember, aki szorgosan jár a pszichológushoz, mint a mesében, és nem hagyja, hogy az állapota a gyereke rovására menjen. A mentális egészséget illető tudatosság terén csak pár éve kezdett kimászni az ország a béka feneke alól.

Az én családom is mentális beteg mindkét ágról legalább négy-öt generáció óta, és én vagyok az első és egyedüli, aki kezelteti is a problémáját.

Szerintem meg az hátborzongató, hogy ki akartok miskárolni mindenkit, aki nem üt meg egy bizonyos önkényes mércét, ami ez esetben hajlamosító tényező mentális betegségre. Ezt a náci Németországban eugenikának hívták.

A 8-as által vázolt helyzetben nem azzal van baj hogy gyereket vállaltak, hanem hogy nem kezelték az állapotukat.

10.: Hagyjuk már ezt a demagóg, sz.ros náci kártyát komolyan! Leghangosabb jele annak, hogy az illetőnek nincsenek érvei.

Anyám idegileg totál kész volt, amióta csak tudom az eszem, de persze ezt sose látta be, vert is, lelkileg is tönkretett (ez a része milliószor rosszabb, mint a testi), apám meg nagy valószínűséggel autizmus spektrumzavaros, csak ugye ezt abban az időben nem vizsgálták ennyire alaposan még. No comment, miket műveltek / művelnek sokszor. Nekem PTSD-m van, generalizált szorongásom, és úgy néz ki, rajta vagyok én is a spektrumon bőven, most fogom kivizsgáltatni. Milliószor a szemükbe vágtam és fogom is, amit gondolok. Nem, a szülő jogocskái nem írják felül a gyerek érdekeit! Ha tetszik, ha nem, van, amit nem kellene továbbadni és kib.szni mással. Nem, ez nem olyan piszlicsáré kis lepkefing dolog, mint alacsonyabb termet, vagy rövidlátás... Éltél volna te ilyen emberek közt! Öröm lesz nem adni tovább senkinek ezt a genetikát...