Hogy támogassam anyukámat? Van innen visszaút?
Megpróbálom röviden: édesanyámnál 2 éve rákot diagnosztizáltak, azóta az egyetlen pozitívum, hogy a kezeléseknek hála még él, de bőven kijutott neki a szenvedésből: megcsonkították, kapott egy sztrókot aminek folytán kb 70%-ban lebénult és félig megvakult, újra kellett tanulnia járni és azóta is gyógytornász foglalkozik vele. Az állandó áttétek miatt sokszor felváltva kapja a kemót és a sugarat, sőt egy agyi áttét miatt egy speciális kezelésre is szüksége volt. Nehezítik még a rendszeres és megterhelő utazások is, ez heti szinten több száz km. Több hétig ugyan, de a covidot is átvészelte.
Nagyon rossz így látni és bár sosem voltak illúzió, rendületlenül csinálta még a legnagyobb ellenszélben is. Amikor már mindenki azt hitte, hogy vége van, ő akkor is felállt és folytatta. Idén januárban viszont megtört és azóta is romlik az állapota. Nem a fizikai, sokkal inkább a mentális. Depressziós lett, már legtöbbször az ágyból sem kel fel, egyre kevesebbet eszik, nem beszélget, inkább csak válaszol, 1-1 szóval.
Azt mondja, "fáj már mindene" és nincs ereje mozogni.
A kezeléseket, vizsgálatokat még csinálja, de szerintem csak a miattunk.
Mit gondoltok, feláll újra? Hogy tudnám támogatni őt? Nehezemre esik azt mondani, hogy persze, vállald csak az n+1 kemót, jobb lesz. Nem lesz, legfeljebb lassabb. Ennyi szenvedés egy életre is bőven elég, nem 2 év alatt. Mellette vagyok, de nem tudom, mitévő legyek sajnos.
válasza: válasza:Sajnos azt lehet mondani, hogy mindenki jobban járt volna, hogyha a stroke után már nem ébred fel.
Hogyha nagyon szenvedésnek éli meg a mindennapokat, akkor el kellene gondolkozni az eutanázián. A rák ígyis-úgyis el fogja vinni belátható időn belül, a kemoterápia csak még jobban le fogja gyengíteni és több fájdalmat fog neki okozni. Ha mindene fáj, és már a mentális problémák is előtörtek, akkor már nem nagyon van visszaút, és még titeket is magával ránt a dolog, mert nem tudtok neki segíteni.
Ha a kemoterápiát abbahagyja, akkor nyilván hamarabb meghal, de hatalmas kínok és fájdalom közepette. Talán olyan szinten, hogy már a morfium sem fogja csillapítani a fájdalmát.
válasza:Ezt én nem csinálnám.
Már az első kemot - vagy akármit kapott - sem kértem volna, mert ez, amiben ő van, NEM élet, hanem egy rémálom, és neki már a halál is sokkal jobb lenne, mint szenvedni ki tudja, meddig.
Mostohám anyja 6 éven keresztül vegetált - értsd: életben volt, olyan alacsony hemoglobin szinttel, hogy gyakorlatilag félig halott, és hetente vitték a kórházba mert vérzett itt is ott is -, mert a gyerekek képtelenek voltak elengedni őt, hiába kérte.
Én 14 voltam, mikor anya meghalt, de az utolsó fél évben mikor már járni sem bírt és a szteroidok ellenére is mindene fájt, azt kívántam, bár ne szenvedne tovább, mert rettenetes volt látni.
válasza: válasza:Valószínűleg belefáradt a küzdelembe és a szenvedésbe.
Szeresd, amíg teheted, de fogadd el, hogy ő már nem küzd az életéért. Ne veszekedj vele, fogadd el a kimondatlan döntését. Ahogyan leírtad a kórelőzményeket, gyógyulásra amúgy se lenne esélye.
Jól látjátok, ez nem élet, legalábbis én nem nevezném annak. Mosolyog, erősnek mutatja magát sokszor, de látom a szeme mögötti bánatot és beletörődést, ő már szeretné itt hagyni ezt a világot.
Jobbat nem tudok tenni, mellette vagyok, sztorizgatunk, nosztalgiázunk, és kimondatlanul várjuk a lassú halált.
Köszönöm a válaszokat.
válasza: válasza: válasza:9-es, teljesen mindegy, mert a kérdező anyukájának egy merő szenvedés az élete.
Az orvosok NEM képesek meggyógyítani, legfeljebb elodázhatják a halálát még hónapokkal de akár évekkel is, ami orvosilag (az életmentésre esküdtünk fel) helyes, de nem etikus.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!