Anyám nem veszi komolyan a mentális betegségeimet, totál kikészít néha, mit tegyek?
#1 Még nem.
#2 Ha nem tudsz semmi értelmeset hozzászólni, minek kommentelsz?
Kérdező! Nincs senki más a környezetedben, akivel ezt meg tudnád beszélni? Apád? Nagyszüleid? Nagynénik, nagybácsik, keresztszülők, stb...? Esetleg jó barátok szülei? De ott az osztályfőnököd is, vagy az iskolapszichológus...
Sürgősen szakorvoshoz kéne fordulnod.
magyarán nincs diagnózis, nem kezelnek, de te eldöntötted hogy mentális beteg vagy. És a kettessel egyetértek, nem lehet komolyan venni az írásodat.
És hogy mit csinálj: hívd fel a háziorvost, jelezd hogy baj van, majd ő továbbirányít. Elég sokan küszködnek problémákkal mióta bejött a hülye covid. És orvos nélkül ne diagnosztizáld már magad.
Mindaddig anyádnak van "igaza" még ezekről a vélt v valós betegségekről orvosi diagnózisod nincs.
Mit vársz?
Egy folyton valami miatt picsogó kamasz vagy. Persze h anyád nem vesz komolyan. Minden 2. kamasz ilyen és a 90% nem beteg, csak kamasz
Bocs, kérdező, de a 2-es válaszoló nagyon is értelmes dolgot írt. Az,hogy neked nem tetszik, egy dolog. Az én válaszom se fog tetszeni.
A búbánatos emojikkal teleszórt beszámolót a felnőttek világában ritkán veszik komolyan.
Egészen pontosan milyen problémáid vannak, amikor azt írod: "nekem is lehetnek problémáim"? Azért kérdem, hogy konkretizáld, mert ez így nagyon általános, kb saját magamat hallom vissza a szavaidból, amikor ugyanilyen idős voltam. Aztán kiderült, hogy alapvetően nincs gondom, csak kamasz vagyok.
Miért nem beszélgetsz anyáddal és mondod el neki, hogy milyen gondok gyötörnek? Én azért megértem, hogy ő is ideges: azt látja, hogy a gyereke nincs jól, de nem tud segíteni, mert ahelyett hogy konkrétan elmondanád a bajodat, inkább olyan vagy, mint egy nebántsvirág, "nem megfelelő hangnemben kérdezett"... na hagyjuk egymást.
Ha neked tényleg mentális problémáid vannak, akkor irány egy szakember. Ha meg a tizenévesek klasszik világfájdalma van rajtad, akkor elmúlik majd.
8: pont nemrég beszélgettem erről a témáról pszichológus barátnőmmel. hogy a mi fiatalkorunkban érdekes módon senki nem volt depressziós... Nyilván volt nekünk is szerelmi bánatunk, meg szülőkkel való véleménykülönbség, ilyesmik...
De most ugye a neten azonnal összeolvasnak mindent, és rögtön önmagukat diagnosztizálják depresszióval egy dolgozat előtt, vagy mert elvette a radírját a padszomszédja...
Tényleg nevetséges.
és egymást hergelik... A vagdosással is... Ilyen se volt 30 évvel ezelőtt... Legfeljebb elszigetelt jelenségként.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!