Anyám nem veszi komolyan a mentális betegségeimet, totál kikészít néha, mit tegyek?

Jesszus. Ennyi embert 0 empátiával. Vagy nem volt ilyesmiben részetek, vagy van valami gebaszotok nektek is.

Én voltam pánikbeteg. Mire mentem a papírral? Semmire. Az, hogy ezeknek a gyógyszereknek milyen hatásai vannak, olvassatok utána magánvéleményeket igazi emberektől, mert nem fogom leírni. Rosszabb lesz tőle az egész, és nem gyógyítja.

Valószínüleg az anyád kivárja belőled ezeket, megnehezíti és benne is tart. Költözz el, menj koleszba, vagy várd ki a nagykorúságot és menj ahova csak tudsz. Tapasztalatból mondom, ilyen anyával. A kolesz miatt elszakadtam tőle, így egészen helyreálltam, kitisztult a fejem. Gimi után ugye haza mentem és kezdődött a pánikbetegség. Kivergődtem belőle pár év alatt, a szerencsések közé tartozom. A depresszió nem múlt el, csak miután elköltöztem. Megváltozott a hozzáállásom saját magamhoz, lett ömbizalmam és a többi. Anyukád egy mérgező ember, költözz el amint tudsz és lépj túl rajta.

Nála csak az ilyen cinikus emberek mérgezőbbek, kerüld az ilyeneket és ne hallgass rájuk.

Na, megjött a mérgezőszülős omnitudor is....

11: lehet, hogy neked valóban komoly pszichiátriai betegséged volt, de hidd el, hogy a tinik többségének nincs ilyen .

Csak azonnal bemondják, ha pl. nem engedik el őket bulizni, vagy rájuk szólnak, hogy tanuljon a másnapi témazáróra...

Hány ilyen kérdés volt, hogy miért kell neki hetente 2x elmosogatni - azonnal jöttek az okosok, hogy mer ta mérgező szülők...

ANyámborogass!

Ja, Kérdező, ha te mindenáron azt akarod hallani, hogy neked van igazad... hát jó, neked van igazad.

(a szerkesztő megjegyzése: nahát, mennyi hü.ye sofőr, mind szembejön az autópályán....)