Miért érint olyan rosszul, hogy az anyám nyugdíjba ment?

Kései gyerek vagyok, anyám 42 évesen adott nekem életet és most, 64 évesen nyugdíjba vonul.

Ez valamiért szörnyen érint. Szerette a munkáját és tele volt élettel így a 60-on felül is. Kisvárosban élünk, a munka mozgatta ki innen. Nem akarom, hogy egy beszűkült, otthonülős, életunt mamika legyen.

Nem azt akarom, hogy dolgozzon, hanem, hogy továbbra is tele legyen élettel. Nem akarom végignézni, ahogy “öreges” lesz. Szerintetek nyugdíjba vonulás után is van rá esély, hogy aktív, fiatalos marad?

A többi korabeli nőnek már van unokája, ők fiatalon tartják őket. De mivel én kései gyerek vagyok, nálunk nincs unoka és egy pár évig nem is lesz. Mellesleg én a párommal élek, hétvégente járok haza, félek, hogy nem lesz ki fiatalon tartsa. Az apám is teljesen “beszűkült” mióta nyugdíjba vonult. Ő 69 éves.

Amúgy az anyám jó egészségi állapotnak örvend és senki sem hiszi el róla, hogy már 60+ éves.

22/L