Másnak is leépültek a szülei, miután nyugdijba mentek?

Nem, az enyémek ugyanolyanok, mint eddig.

Hány évesek a szüleid? Nem betegek?

Férjem szülei ilyenek. Nyugdíjasok lettek és onnan kb megszűnt nekik létezni a világ. Én viszont nem engedtem ezt csinálni a szüleimnek. Mikor anya nyugdíjas lett, segítettünk neki beindítani a saját kis otthoni vállalkozását. Így egyrészt semmi anyagi gondjuk nincs, másrészt szellemileg friss maradt, vett fel egy dolgozót maga mellé, szóval nem is terheli nagyon. Apa elkezdett barkácsolni, rászokott a főzésre, van egy nagyobb hobbi kertje is, szóval ő sem unatkozik. Rengeteget utazgatnak. 3-4 napra mennek mindig kirándulni. 70 évesek elmúltak, de nagyon pörögnek. Ellenben férjem szüleihez tavaly ápolónőt kellett fölvenni, az ételt rendelni kell nekik, mert már a boltba se hajlandók lemenni.

Szóval nem szabad az öregeket hagyni bezárkózni, meg bepunnyadni, különben szellemileg és fizikailag is könnyebben leépülnek.

Szerencsére nem. Apám az a típus, akiért akkor fogok elkezdeni aggódni, ha fél napig nem áll fel TV elől.

Emlékszem, hogy pénteki nap volt az utolsó munkanapja. Stresszes felsővezetői pozícióban dolgozott, átlag napi munkaóra 12-14, hétvégén is sokszor ide-oda elugrott munkaügyben. Pénteken hazajött, lerogyott a székbe és mondta, hogy na, ő most rengeteget fog végre pihenni.

Egész este feküdt a TV előtt, többnyire belealudt. Reggel megreggelizett, aztánvisszafeküdt lazulni.

A szombat nagyjából elment lustálkodással.

Vasárnap már láthatóan kezdtek mozogni a sajtkukacok, kiment, lenyírta a füvet, felásta a kertet, ültetett egy csomó mindent.

Hétfőn kétségbeesett, hogy már nincs mit csinálnia. Egy hétig feszengett, aztán alapított egy céget és azóta abban dolgozik, nem is keres vele rosszul. Anyám lazább-lustább, de ő is bedolgozik neki, ketten viszik.

Így apám ugyanúgy alig van otthon, mert állandóan tárgyal, üzletet köt, ügyvédnél van, stb. :)

Én már régóta nem élek otthon (~15 éve), viszont a be-beeső külföldi ügyfeleknek én tolmácsolok, segítem az üzletmenetet. Ezért megállapodtunk, hogy céges flottában leszek velük és fizetést nem kérek, hanem a cég állja a telefonszámlámat (5e Ft alatt van többnyire).

Van saját munkahelyem, mellette én is vállalkozom (bár az ő cégük tevékenységi körébe építettük be, hogy ne kelljen két céget fenntartani), úgyhogy nem fogadok el tőlük pénzt, bár állandóan tukmálják.

Most annyiból állnak nyerésre, hogy mióta unokájuk van, neki sok mindent megvesznek - ha méltatlakodok, akkor megkapom, hogy "nem neked vettük, hanem az unokánknak, neki meg úgysincs még munkahelye". Sakk-matt :)

ha nincs életcél, az ember törvényszerűen leépül, számos példa van arra is hogy nyugdíjbavonulás után, vagy közvetlen előtte halnak meg az emberek.

a Titok c könyv erről is említést tesz.

Csak apukám van, szóval csak róla tudok nyilatkozni.

Nem, sőt. Amíg dolgozott az élete tényleg csak a munkából állt, napi 12-16 órában. Mióta nyugdíjas elkezdett élni. Kihasználja minden pecát, soha nincs ideje semmire.

Kerékpározik, színházba, koncertre jár. Hetente egyszer táncolni, sokat van az unokával is, kertészkedik, horgászik, szóval igazán aktív. 62 éves.