Másnak is zakkant meg a szülője nyugdíjbamenetel után?

Mert nincs mással foglalkoznia és éppen ez a baj.

A szülőd, hozzászokott az állandó "hajtáshoz" bármennyire is utálta, valamilyen mélyen mégiscsak szerette! Ez most kiesett, nem tud magával mit kezdeni, ezért foglalkozik, jelentéktelen dolgokkal.

Sajnos ismerek olyan embert, aki korábban eléggé sok mindent fizetett. ilyen kassza, olyan kassza, aztán amikor végre vége lett mit csinált? első dolga az volt, hogy megköt még egy biztosítást. Pedig mindvégig mondta, hogy nincs neki erre/arra pénze, de amint lejárt, és lehetett volna egy kis plusz pénze ami megmarad, nem azt mondta hogy "jajj de örülök, hogy nem kell fizetnem", hanem, ú nézd milyen jó ez a biztosítás. Megkötöm. Megkötötte, és folytatta ugyanazt a "Jaj de szegény vagyok" szöveget.

Hát, szerintem te nem sokat tehetsz.

A legtöbb ember egy idő után beleszokik az új ritmusba.

Az egyik ismerősöm apja egy évig "szenvedett", mielőtt ráérzett, mik azok a tevékenységek, amik nyugdíjasként is elégedetté teszik.

Egy másik ismerősöm viszont több, mint három éve nyugdíjas, és ugyanolyan "elveszett", mint az első hónapokban.

Sajnos vannak ilyen emberek.

Ezeknek a munka jelenti az egész életet.

Nem tudják magukat semmivel sem lekötni.

Az biztos,ha hosszabb távon ezt csinálja,én nem maradnék egy légtérben vele.

Attól,mert ő nem dolgozik,más igen.Így nyugalomra van szüksége.

Szerintem jobb,ha hamarosan elköltözöl.Nem egészséges nyugdíjas szülővel együtt lakni.

Mindenért téged fog csesztetni idővel.

Nem nagyon tehetsz semmit.

Ez hasonló változás, mint amikor a gyerekek kirepülnek: az addigi menetrend drasztikusan megváltozik, egy csomó olyan dolog is megszűnik, ami keretet adott az életvezetéshez.

Ismerek olyan házaspárt, akik sok év munka után a nyugdíjban "leeresztettek". Lelassultak, és van idejük olyan gondokra is odafigyelni, amire munka mellett nem volt, mintegy keresnek maguknak idegeskedni valót.

Vagy megtalálja magát ebben az új életvitelben, vagy nem. Ez ilyen.

"Szerintem jobb,ha hamarosan elköltözöl.Nem egészséges nyugdíjas szülővel együtt lakni."

Szerintem ez nem túl építő javaslat.

Mert ha abból indulunk ki, hogy az illető nem azért költözik, mert mondjuk saját családot alapít vagy jobb munkahely közelébe költözik, hanem "csak" azért, mert a másik "nehezebben elviselhető", akkor ez azt jelenti, hogy az ember pont akkor hagyja cserben a szülőt, amikor elkezdődne az a korszak, amikor szükség lenne rá. Ez olyan, mintha a gyereket kirakná a szülő valamelyik dackorszakban.

Szerintem adj egy esélyt a szülőnek, nehéz időszak ez neki, de ha van egy kis szerencséje, pár hónap után túl lesz a nehezén. Egy egészen más életmódba kell most belerázódnia.

Mindemellett ülj le vele egy beszélgetésre, mondd el, hogy megérted, hogy most nagy váltás neki az új életforma, DE neked ne adjon feladatokat, mert így is van elég dolgod (amiben segítségre van szüksége, abban természetesen amennyire telik tőled, segítesz).

Azt mondod, ég benne a tettvágy. Próbáld hasznos mederbe terelni az energiáit:) Nem azt mondom, hogy használd ki, de biztosan vannak olyan dolgok, amiket tényleg meg KELL csinálni, meg is tudna csinálni, viszont a munkába járó családtagoknak nincs ideje rá... A legjobb lenne valamilyen olyan feladat, amit naponta végezni kell, hogy visszahozza a rendszerességet az életébe.

Tudom, hogy sablonos javaslatnak tűnik, de ha szereti az állatokat, esetleg vesd fel, hogy hozzatok egy foglalkozásigényes állatot a házhoz, hadd fárasszák le egymást:)