Hány éves korig "normális" otthon élni a szülőkkel?

Helyzetfüggő. Nekem van olyan szobatársam koliba, aki 17 éves, de az anyja már azt akarja, hogy költözzön el. A másik szobatársam 16 évesen a párjához költözött (mondjuk azért mert nevelőfater kidobta őt és az anyját karácsonykor, és anyukástól a párjával élt, aztán az anyuka talált palit és ahhoz költözött, a szobatársamnak meg hagyta, hogy maradjon). A harmadik szobatársamat az anyja már 18 évesen el akarta küldeni, de nagy kegyesen megengedte, hogy érettségi utáni (szóval idén) nyár végéig maradjon.

Engem meg nem akar kidobni az anyám, de nyilván nem jó nekem, hogy ősszel betöltöm a huszat, de anyámmal lakok egy szobába, pusztán, mert nem bírnak egy légtérben aludni az apámmal, de szét meg nem mennek. Ráadásul a kapcsolat sem fényes, apuval olyan, mintha idegen lenne, anyu meg kontrollmániás, kutakodós, ráadásul úgy csinál, mintha 10 éves lennék, néha meg akar ütni "nevelőcélzattal" olyan baromságok miatt, hogy nem vettem fel pulcsit arra a két másodpercre, amíg behívtam a macskát, és még sorolhatnám. Szóval én meg ezért akarok nagyon lelépni itthonról.

De van olyan osztálytársam, akinek rohadt jó a kapcsolata az anyjával, szinte barátnők, ketten élnek, ő pl nem siet a költözéssel.

Szóval szerintem helyzetfüggő. Ha jó a kapcsolat, megvan a személyes tér, akkor nem muszáj sietni a költözéssel, felesleges azon agonizálni, hogy normális-e az együttélés. Ha meg szűkös a hely, vagy inkább már mérgezi az együttélés az életed, vagy ki akarnak dobni, akkor meg tök mindegy, hogy a norma szerint túl fiatal vagy-e a költözéshez, úgyis menni akar az ember ilyenkor, és ha teheti menjen is.

Nekem egyébként az unokatestvéreim egészséges szülő-gyetek kapcsolat mellett 23 éves kor körül költöztek el úgy, hogy nem koliba, és szülői támogatástól függetlenedve.

Manapság 26 évesen ez teljesen normális. Aki szerint nem, az dobjon meg minket egy ingatlannal, remélem nekik van rá felesleges 60 milliójuk :D

Én is 26 vagyok és ugyan egyedül, de a szülői házban élek. Még évekig nem tudnék saját házat venni, lakáshoz is kéne legalább 2-3 évet spórolni. Pedig diplomás vagyok, több nyelven beszélek, 3 éve dolgozok és nem is keresek rosszul, de a mai árak mellett 1 misi felett kéne keresni/szülőktől támogatást, hogy fiatalon el tudjon költözni az ember. Albérletbe minek mennél? Az pénzkidobás, ha amúgy meg jól megvagy a szüleiddel.

Én 24 éves vagyok, és még a szüleimmel élek. Dolgozok, nem keresek rosszul, de mivel nincs párom, így a szüleim azt mondták, hogy gyűjtögessek nyugodtan, ne dobáljam a pénzt albérletbe, és ha úgy alakul ráérek elköltözni, amikor megvan a kellő anyagi hátterem.

Szóval ahogy a többiek is mondták, helyzetfüggő.

Szerintem van az a kor, amikor már nem csak a gyereket idegesíti a szülő életvitele, de fordítva is. Ha kicsi a lakás, akkor mindenképpen. Teljesen más szokások, mentalitás, amivel egy idő után egymás agyára mennek és megromolhat a kapcsolat.

Az élet rendje, hogy a gyerek, amikor felnőtt, próbálja ki önmagát, feszegesse a saját határait, vállalja fel a nehézségeket is, csak így tud fejlődni. Az albérlet pl. pont ilyen, itt megtanulja, hogy spórolni kell, ellátni magát és felnőni!

A szülő már felnevelte, mikor gondoljon egy kicsit magár is, ha nem most? Ez nem azt jelenti, hogy ne támogassa a saját gyermekét, de ideje, hogy önmaga is fontos legyen saját magának.

#17

És albérlet mellett mikor fog tudni összespórolni saját ingatlanra? Átlag magyar fizetést nézve.

Esetleg a szülőnek lehetett volna annyi esze, hogy elindít a gyerekének lakástakarékot. 20 éves korában akkor el tudna indulni az életben. De persze könnyebb kirakni a szűrét üres seggel. Te aztán jó szülő lehetsz.

18-as! Senki nem mondta, hogy könnyű saját ingatlanra spórolni, ez viszont nem jelenti azt, hogy halálig a szülőnél kell lakni. Valószínűleg a szülő is úgy kezdte, hogy elkezdett spórolni és felnőni, felelősséget vállalni saját magáért.

Ha pedig a szülő a saját ingatlanára spórolt és fizette a hitelt 50 éves koráig, szinte kizárt, hogy ugyanabból a jövedelemből még a gyereke eltartása, taníttatása mellett egy lakásra is össze tudott gyűjteni a gyerekének. Bár úgy lenne!

Te miért nem spórolsz már most a saját gyerekednek? Talán azért, mert az albérletre is nehéz összegyűjteni?! Hát pontosan így voltak/vannak vele a szüleid is.