Mit éreztek a szüleitek iránt?

Ez azért nem ilyen egyszerű. Szeretem őket, persze, de ez messze nem jelenti azt, hogy a kapcsolatunk csupa habos-babos rózsaszín felhő.

Apám meghalt. Anyám iránt nem érzek szeretetet, még csak kötődést sem, ezért ő bőven tett is. Barátnőmmel szoktuk beszélni, hogy amikor meghal, legalább nem fogok sírni és kiborulni. (Neki - barátnőmnek - nagyon nagy a kötődés az anyukájával, nagy szimbiózisban vannak, ő már előre retteg, hogy mi lesz, ha elveszíti.)

Mindketten meghaltak. Apám hiányzik, anyámért egy könnycseppet se ejtettem. Tett érte bőven.

Nem utálom, így nem jelöltem semmit, de leginkább haragot érzek iránta.

Anyámnál semleges. Nem szeretem de nem is utalom. Nem beszélek vele, ő sem velem. Ez van. Aput szeretem, mindig ő támogatott, szeretett.

Ne gyűlöljétek őket, belőlük vagytok összegyúrva.

Nagyrészt szeretetet, tiszteletet, de némi szomorúságot és dühöt is, olyan dolgok miatt, amiket gyerekkoromban elrontottak/rámerőltettek, és már sosem kapom vissza az elvesztegetett éveket és a kimaradt élményeket.

Szeretem Őt/Őket

Hálát

Engem sokat bántottak a szüleim de elsem tudnám képzelni hogy haraggal gondoljak rájuk. Tudom hogy rosz gyerek voltam sokat idegesítettem őket ezért bántottak, már mind ketten rég meghaltak de a szeretet megmaradt.