Akik nem fogadnak el pénzt a szüleiktől azok miért teszik?

Mondjuk én alapvetően úgy voltam, hogy onnantól, hogy dolgozom, és el tudom magam tartani, miért kérnék bárkitől pénzt?

Lehet én vagyok hülye, de valahogy sértené az egómat, mert felnőtt, dolgozó emberként nem vagyok rászorulva az ilyesmire.

Ahogy fentebb is írják, ha haza megyek és kapok kaját, akár az útra is, vagy elmegyünk programra és fizetik, az más, az egyfajta meghívás.

Mondjuk én alapból addig nyújtózkodtam ameddig a takaró ért, amikor hasonló fizetésem volt. Szobákat béreltem, nem jártam kocsival, és így tudtam szépen lassan előrébb jutni.

Nekem fontos volt a függetlenség. Ha már felnőtt vagyok, dolgozok, külön élek, akkor számomra egyértelmű, hogy én fizetem a szükségleteimet. Pedig relatív normális családból származom, pontosan tudtam mindig, hogy ha bármikor megszorulok, segítség kell, akkor mehetek a szüleimhez, segítenek akár erőn felül is és nem hánytorgatják fel később.

De addig nem tudtam magam felnőttnek nevezni, amíg a saját életemet nem egyedül finanszíroztam.

Fel se merült, hogy amikor már külön költöztem és önálló lettem, akkor anyagilag segítsenek. Felnőtt vagyok, saját keresettel, nem keresek kevesebbet, mint anyukám. Egyedül nevelt fel, most is egyedül él, neki is jól jön a pénz. Apukám nem tartja velem a kapcsolatot.

Egyébként segítjük egymást kölcsönösen, de nem pénzzel.

Szerintem is melyen megvetendo bun, ha egy felnott, dolgozo, kulon elo embert a szuleinek kell eltartania, mert egyedul nem akar/tud megelni.

Akkor minek koltozott el?

Az mas, ha a szulo neha fizet/ vesz ezt-azt, pakol kajat, mittudomen, de nekem az mar nem ferne bele, ha anyam

tartana el ugy, hogy dolgozok.

De masok vagyunk, mashogy gondolkozunk errol, nekem ez a velemenyem.

Nem fogadok el, mert én tudom kezelni a pénzügyeimet.

Az túlzás azért, hogy saját lakás, autó az kell, de a telefonszámlát nem tudod kifizetni.