Van köztetek olyan, aki úgy érzi, a szülei nem bántak elég szeretettel vagy megértéssel velük vagy esetleg akik féltek a szüleiktől sokáig?
En apukammal vagyok igy.. amikor megszulettem nem dolgozott es inkabb anyat ott hagyta velem ment a haverokhoz csavarogni stb.. utana anya egyszer jol kiosztotta hoy mit kepzel ekkor lehettem vagy 2honapos.. (ja es apa kisfiut akart es lany lettem) akkor megemberelte magat elment dolgozni alapitott egy ceget.. akkor azert nem volt otthon soha.. inkabb ment dolgozni nem volt velem amikor kimondtam az elso szavam nem volt velem amikor megtettem az elso lepeseket nem jatszott velem pedig csak fius jatekokat kaptam (taviranyitos auto, kisautok ..stb egy babam volt az is olyan hogy egy taviranyotos rolleren allt...) .. tehat ugy ereztem nem szeret.. epitett egy hazat( ilyen ceget alapitott ami ezzel foglalkozik) atkoltoztunk ide 6eves voltam.. amikor felkeltem reggel mar nem volt otthon amikor este elaludtam még nem volt otthon.. feltem tole mert anya amikor rossz voltam vagy csunyan beszeltem mindig azzal fenyegetett hogy megmond apanak.. nem is beszeltem vele amikor hazajott(korabban hetvegeken) lefekudt a kanaperta anya keszitett neki enni valot es nezte a tvt.. amikor kijottunk a szobabol es mondjuk beszelgettunk anyaval vagy ocsemmel veszekesett hogy maradjunk csendbe mert nem hallja a tvt
ez igy ment kb 15eves koromig.. akkor befuccsolt a cege munka nelkul lett.. (volt penzunk mert volt szamlaja) 1evig itthon volt folyamatosan akkor el kezdtunk beszelgetni hulyeskedni MEGISMERNI EGYMAST mert ugye eddig olyan volt mint egy idegen.. most joba vagyunk most eltudok neki mondani mindent..
Az én apám se örült, hogy lány lettem, meg ő is folyton a TV előtt ült. Örültem, ha nem dolgozott, mert akkor nagyobb nyugalom volt.
Azon gondolkoztam, hogy miért voltam olyan agresszív kisgyerek. Bántottam a többieket, akár az utcàn is (gyerekeket). Lehet, hogy velemszületett pszichés problémàk, vagy ösztönösen éreztem valami feszültséget. Emlékszem, 5 évesen hallottam, hogy a cigaretta halált okoz, és azt mondtam egy nőnek, hogy dobja el, anyám amikor beértünk a lakásba, ütni kezdett, hogy egy 5éves sz...s mit parancsolgat egy felnőttnek. Iskolába kezdtem járni, ütött, ha valami feladatot nem tudtam. 18-20 évesen is nekemjött! Sokat hazudoztam, mert tanácsot nem igen tudott adni, csak parancsot. Gyerekként szerettem, de ahogy nőttem, egyre rosszabbul éreztem magam az uralkodó idegbajos stílusa miatt. Apámmal a válás előtti pár évben mindig cirkusz volt. Apám is folyton belém vagy belénkkötött, korábban is. 11 évesen az első matek egyesnél ordibált velem, ő amúgy sose segített a leckében. Távolsàgot tartottam tőle, mert nem tudtam sose, mikor vàlt át egy pillanat alatt idegbeteg ordibáló módra.folyton én voltam az, akiben "keresték" a hibát, az öcsémet szorgalmasabbnak meg találékonyabbnak mondták. Ahhoz képest én leérettségiztem, elvégeztem egy okj-t, nyelveket beszélek, 3 éve külföldön élek. A kedves öcsém a 8 általános után a szakmunkásképzőt se tudta elvégezni, anyám esti suliba vitte, az se ment sokáig, börtönbe került, de én vagyok rossz mert ritkán jelentkezem...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!