Mit csináljak apummal? Fogadjam el, hogy meg fog halni?

9-es, engem nem érdekel, hogy mit hiszel el és mit nem. Arról én nem tehetek, hogy te csak a saját buborékodban létezel és ha valaki nem olyan mint amilyennek te gondolod az embereket, akkor már nem hiszel nekem.

Nekem is és a páromnak is megvolt a magunk baja de mi akkor is egymás mellett voltunk. Az én apukám és övé is volt daganatos beteg és mégsem hagytuk el egymást emiatt hanem inkább támogattuk egymást.

Aki csak azért van a másikkal, hogy el ne hanyagolják, az ennyi erővel lehet szingli is és legyenek egyéjszakás kalandjai és akkor ott majd minden úgy lesz ahogy ő akarja és nem kell támogatni a másikat.

6-os! Annyira ócska duma ez a “ma már mindenki önző módon csak magára gondol”, hogy egyből egy kisnyugdíjas ex-postás képe jött fel előttem, Átlag Gézáné, ahogy osztja a mindenegybenblog és hasonló értelmiségi oldalak virágos háttérrel ellátott okosságait, hasonló véleménykörben.

Itt nem önzőségről van szó, hanem arról, hogy van egy öregember, aki butaságból, szellemi leépülésből adódóan nem hajlandó alávetni magát kezelésnek. A kérdező nyilvánvalóan próbált már vele beszélni, legalábbis nekem az tűnik logikusnak ilyen helyzetben, ha az ember előbb tesz valamit és eredmény híján folyamodik például a gyakori népéhez. Nálunk is van probléma, nem pont ugyanez, de időskorból fakadó kritikátlanság, gátlástalanság, ezzel együtt a helyzetek rosszul felmérése (86 éves, 3 hete még maga alá csinált, ma meg vezetget, se nem lát, se nem hall), de ha csak említés szintjén is felhozzuk, hogy talán nem kellene már vezetni, vagy ne ekkora távokat, akkor agresszívvá válok, sérteget minket, aláz. Az nem

Önzőség, ha erre a viselkedésre nem vagyunk évekig vevők. Igen, ráhagyjuk már, mert mi mást tehetnénk? Imádkozunk, hogy lehetőleg ne végezzen ki egy komplett családot, amikor megáll a kereszteződés kellős közepén, vagy felhajt a pályára forgalommal szemben.

Azt hiszem mi nem egészen ugyanarról beszélünk, 13-as. Én azért írtam, amit írtam mert én személy szerint látok arra esélyt, hogy a kérdező édesapja jó irányba változik, vállalja a műtétet és ezt komolyan is gondolja és esetleg hajlandó komolyan venni az egészségét, szedni a gyógyszereit mert lehetséges, hogy már rájött, hogy korábban mennyire máshogy kellett volna mindent csinálni.

Mivel én látok arra esélyt, hogy ez történjen, én erre következtettem, ezért hülyeség lenne feladni és a kérdezőnek nem kitartani az édesapja mellett.

Az már más kérdés, hogy szerintem akkor is meg kellene győzni ha most nem akarja a jót magának de én úgy látom, hogy egyáltalán nem reménytelen a helyzet és pont most nagyon nem kellene az apját magára hagyni.

Miért ne változhatnának beteg, öreg emberek amikor rájönnek, hogy tényleg baj van?