Mit csináljak apummal? Fogadjam el, hogy meg fog halni?

Szerintem ha a műtét segítene rajta (még ha nem is gyógyítaná meg teljesen) és hajlandó a műtétre, akkor be kell vállalni a műtétet.

Lehet már ő is rájött milyen állapotban van és most már talán hajlandó lenni tenni az egészségéért és szedné a gyógyszereit.

Én úgy gondolom, hogy meg kell tenni érte amit csak lehet és nem feladni. Hátha ő is változtatott az álláspontján.

Ha nem értené miért van szüksége ezekre a dolgokra én akkor is megpróbálnám a helyedben akár lassan, akár gyorsan, akár türelmesen, akár türelmetlenül elmagyarázni neki (lehetőleg türelmesen) mert egyszerűen képtelen lennék hagyni, hogy tönkremenjen, egymás után jöjjenek az egészségügyi problémái, szövődmények, esetleg amputálás.

Szerintem van rá esély, hogy meggondolta magát és jó irányba tart, nem kellene feladni.

26 évesen inkább a saját életedet kell élni mint hogy a 74 éves apukádat pesztráld.

Ilyen öregen már azt érzem nála hogy megakar halni, mert úgye az öregek ezt akarják ha jól tudom.

Nem azt mondom hogy menj és ásd ki a sírját, hanem hogy bízd rá hogy ő mit csinál. Ha nem akar a törődésedből akkor nem akar.

És még egy olyan érzésem is van hogy a párod kényszerből gondozza, tehát ő majd szépen más nőnél kereshet vigaszt mert te el hanyagolod.

Látom itt mindenki nagyon gyorsan és könnyen el tudná fogadni, hogy az apja állapota folyamatosan rosszabbodni fog. Amikor már a legrosszabb állapotában látod, akkor már hiába jut eszedbe, hogy meg lehetett volna akadályozni.

Különben meg ha a párja majd más nőnél keres vigaszt amiért elhanyagolja, akkor nem is szereti igazán.

Ma már mindenki önző módon csak magára gondol.

Képzeljétek én is sokat segítettem az én édesapámnak amikor betegeskedett hónapokon át és jóval kevesebb időre tudtam a párommal találkozni és azóta se hagyott el mert ő nem csak magára gondolt.

Azért ne hasonlítsuk össze teljesen egy alkoholista ember és a kérdező beteg de egyébként józan apjának helyzetét.

Egyáltalán nem ugyanaz! A kérdező apja még simán meggondolhatja magát és indulhat jó irányba különben miért mondta volna, hogy bent akar maradni a kórházban és vállalja a műtétet. Egy olyan ember, aki máskor alig várja, hogy hazamenjen és nem szedi a gyógyszereit, az nem mond ilyeneket ha nem gondolja komolyan.

Az alkoholizmus különben is egy függőség, az meg, hogy a kérdező apja (eleinte) félt a műtéttől, az teljesen más. Olyan mással is előfordul. Egy józan ember mint ő még beláthatja, hogy kinek van igaza és ki akar jót neki. Egy alkoholistánál ez sokkal nehezebb.