Nem szeret engem a lányom? Már 5 éve nem láttam,nem fog ez már rendeződni soha ?

15 - ez ott sántít, hogy a sérelmet, ami gyűlöletet váltott ki, azt pont a szülők tettei okozták a gyerekben. és akkor neked van képed azt

mondani, hogy a gyerek a rossz ember, mert nem lép túl a sérelmein?

Egyébként lehet, hogy most sok szülőt felháboríok, de a szülő-gyerek konfliktus alapjait mindig!!és kizárólag a szülők fektetik le.Ha nem tetszik, akkor is így van.

Hol lehet látni, hogy a kérdező bocsánatot kért?

Az hol bocsánatkérés, hogy "hibáztam sokat de meg lehet érteni"?

Illetve ez a mártír magatartás, hogy áh, én csak féltettem, egy magasztos, szép érzés -ezért ok nélküli a harag. Érvényteleníti a kérdező a lánya érzéseit.

Ezek az igazi szörnyetegek, ezektől egyszer menekül meg a hozzátartozója, soha vissza nem néz.

Sejtéseim szerint tipikusan az a toxickus, érzéketlen szülő esetével találkozunk, aki zsarnokoskodik a gyereke felett "féltelek" címen, azért megmondom, hogy éld az életed, mit szerethetsz és mit nem, kit szerethetsz és mit nem, mit tehetsz és mit nem. A gyerek egy ideig küzd a szereteért és elismerésért, majd mikor rájön, hogy a zsarnok akármit tesz nem lesz elégedett vele, deladja és inkább tocávv áll. Kivágja a rohadő belsőt az életéből és megprbál valahogy talpra állni utána.

Ha nem keres, az azt jelenti, hogy már feladta, hogy az anyja szeretheti vagy bármi pozitívat hozhat az életébe, ezért amputálta. Biztosan nagyon fájdalmas és nehéz lépés volt.

Minden bizonnyal nagyon komoly oka volt rá.

Tippjeim szerint tipikusan az a toxickus szülő esete, aki annyira érzéketlen, hogy minimális empátiát sem tud táplálni a gyereke iránt, ezért soha sem fog rájönni/belátni, hogy ez bizony már réges régen túlment a "túlféltés" fogalmának minden lehetséges keretein, esetleg semmilyen értelemben soha köze se volt hozzá, mert nem a gyerekről szólt, hanem arról, hogy a szülő igényeit kiszolgálja a gyerek, melyre inkább tulajdonként tekint mint érző, önálló lényként.