Miért ilyen elviselhetetlen az anyám?

Könnyen okoskodnak azok, akiknek fingjuk nincs, milyen egy idős embert 0 - 24 - ben ápolni...

Nem csak az ápolandó idős ember megy tönkre, hanem a családtagjai is, akik ápolják!

Sajnos, nekünk kellett ápolnunk az egyik nagymamámat egy nyáron. Más tinik mentek nyaralni, haverokkal ide - oda, én pelenkáztam a mamát harmadmagammal.

2 hónapig bírtuk, aztán elvitettük a kórházba az elfekvőbe. Rá 3 hónapra meg is halt. Rákos volt.

102 kilótól lefogyott 35 kilóra fél év alatt!

Ágyhoz volt kötve. Mindig kellett lennie valakinek a házban.

Éjjel apám volt vele, hajnal fél öttől mi. Borzalmas volt...

Elképzelni nem tudom, hogy lehet ezt évekig csinálni... Van az a pont, amikor az ember inkább fizet egy ápolót vagy beadja elfekvőbe, mert már azon a határon van, hogy "véletlenül" beleejti a hajszárítót a kád vízbe, annyira ki van készülve idegileg...

Nem kívánom ezt senkinek! Inkább haljon meg hirtelen a szülő, nagyszülő vagy maximum 2 hét kórházi szenvedés után!

Aki ezt nem élte még át sosem, inkább maradjon csendben és üljön vissza a Netflix elé! Köszi!

Mért nem te maradsz otthon egy demenssel? Hiszen szerinted tök buli. Akkor hajrá. De mellette legyen patika rend meg napi kétfogásos friss nemű. Hiszen ez tök egyszerű nem? Vagy nem bírnád csak a hiszti megy El is takarodhatsz otthonról mindenkinek jobb lenne ha őhercegnősége magát tartaná el.

Látszik még nem töltöttél egyedül pár napot 0-24ben nagyapáddal. De ki lehet próbálni miért nem mondod anyádnak?

Jól írják itt többen. Barátnőmnek kb. erre ment rá a házassága (10 éve ápolja a demens, amellett gyenge) anyukáját. Úgy mondanám, a házassága már ráment (ő oda is költözött az anyja házába), közben az akkor (10 éve) kamasz gyerekeivel is valahol elveszítette a kapcsolatot.

Most szegény csodálkozik, hogy én a fiatal-felnőtt lányommal milyen jó viszonyban vagyok, ő pedig az ugyanilyen korú gyerekeivel nem tud mit kezdeni, mintha idegenek lennének.

Ha mondjuk meghal az anyja (most 90 éves), már nem fogja tudni helyrehozni a dolgokat a saját kis családjában, az az idő már nem jön vissza.

Sokat beszélgettem vele erről, de ő hajthatatlan, és azt mondta, holtáig ő akarja ápolni az anyját. (Ja, nem mellesleg nyugdíj előtt pár évvel nem lenne mindegy a nyugdíj alap sem).

(N/52)

22 - es vagyok: Persze, vannak, akik annyira elkötelezettek a szüleik iránt, hogy inkább eldobják a saját karrierjüket, családjukat, azért, hogy hosszú évekig ápolják a beteg szülőt/nagyszülőt.

Itt is levettem olyan nővel, aki 13 évig ápolta a beteg anyját, most meg ott van 43 évesen egyedül gyerekek, párkapcsolat, állás nélkül...

Vannak ma már kulturált idősotthonok, ahol megfelelően ápolják az időseket és még jobban is érzik magukat, mert a többi idős társaságában vannak!

Sajnos, az a nehéz ebben, hogy szükség van az egész család összefogására anyagilag, mert nem kevés pénz a beugró összeg, plusz a havi fizetendő összeg is felemészt simán egy minimálbérnyi összeget...

Kedves kérdező! Anyád meg a papád miatt ilyen veled! Mert feszült ettől, hogy egész nap a papával kell lennie!

Ő csak azt látja, hogy ő csinál mindent, te meg csak éled a világodat! Pedig, ez nem így van!

Ha egyszer nem lesz a papa, akkor másképp fogja látni a hozzáállásodat!

#19

Igen anyuka vállalta. A lánya meg azt h ott lakik ő is.

Majd ha külön költözik, lehet válogatni h munka után ledőlök pihenni, vagy viszem a háztartást.

Itt az a baj h a kérdező azt hiszi h az anyja otthon lógatja a lábát, miközben ő húzza az igát a cukiban.

Az ilyennek tök mindegy, mert ha az anyja dolgozna, ő akkor is azt mondaná hogy "de nekem nehezebb a munkám' stb

Aki azt hiszi olyan könnyű bejuttatni a papát egy otthonba, nagyot téved. Nálunk legalább is jó hosszú a várólista, az intézmény költségét pedig még csak kb sem fedezi a nyugdúj

Nekünk volt egy ágyhoz kötött beteg nagynéni. (Demens is volt).

Súlyos betegséggel kezdődött nála, a kórházban volt egy hónapig (infarktus és leállt a veséje is). Egy hónap után a kórház segítségével került ápolási osztályra, ott max. egy évig lehetett csak, ezt mondták is előre. (Ez fizetős volt, 4000/nap).

Közben nekiálltunk ápolási otthont keresni, nagyon nehéz volt, pénz sem segített (ott volt a 30 milliós lakása, de nem volt előrébb a dolog ezzel sem). Önkormányzati otthonból azzal utasítottak el, hogy várólista van, amikor a pénzt mondtuk, akkor jött az, hogy ez nem magánotthon, itt nincs beugró, viszont nem is lehet előnyünk ilyenből.

Magán otthonban is várólista volt, szóval durva, nem gondoltuk, hogy ilyen nehéz. (Szegény végül meghalt egy hónappal az egy év letelte előtt.)

Szóval csak azt akartam írni, hogy az ápolási otthon sajnos nem olyan, mint amikor idősotthoni apartmanra becseréli a lakását, teljesen más a kettő. Lehet lakása, lehet több millája, ha nincs hely, akkor cseszheti a család.