Mit lehet tenni, ha anyám elviselhetetlen amióta nyugdíjas lett?

Lassan egy éve lesz már, hogy itthon van (a felmentési idejével együtt) és azóta teljesen meghülyült. Azt ígérték neki a munkahelyén, hogy vissza fogják majd venni dolgozni a nyugdíj mellett és ezért úgy voltunk vele, hogy jó, majd visszamegy dolgozni, észhez tér. Viszont nemrég szóltak, hogy nem fogják tudni visszavenni, máshova pedig állítása szerint nem akar elmenni dolgozni. Ez nyilván az ő döntése, de a család úgy érzi, hogy az lenne az ő érdeke is, mert elviselhetetlen amióta itthon van. Egész nap nem csinál semmit, csak fel-alá járkál, császkál, pakol minden baromságot ide-oda, nyomkodja a telefonját, fekszik, kijárkál a kertbe, rohangál ide-oda stb. Szóval semmi érdemlegeset nem csinál egész nap, nem takarít, nem kertészkedik, nem tanul, nem szórakozik, nem hobbizik, nem találkozik senkivel stb., tehát semmi nem csinál a szó szoros értelmében csak a látszata van meg, mert rohangál mindenhova. Egyetlen egy házimunka van, amivel foglalkozik, de azzal meg bár ne tenné... minden nap elmegy bevásárolni (összevásárol minden hülyeséget, ami akciós, szép a csomagolása stb.) és főz, irreálisan nagy mennyiségben (megy a kukába kb., mert nem bírunk ennyit enni). Közben mindenkibe beleköt, a legnagyobb hülyeségeken képes elkezdeni veszekedni és egy nyugodt perce nincs az embernek, mert tuti, hogy zajong, csapkod stb. ahogyan pakolászik meg rohangál. Mondtuk neki, hogy hívja fel az egyik munkatársát akivel jóban volt, kísérje el a testvérét az unokájához, menjünk el együtt valahova kirándulni stb., stb., de semmit nem hajlandó csinálni. Még normálisan beszélgetni sem lehet vele, mert 3 másodpercig nem képes koncentrálni semmire, nem is érti, nem is figyel oda, nem érdekli semmi, mint aki nem is ebben a világban él. A múltkor az egyetem miatt alá akartam vele íratni egy papírt, nem viccelek, 3x kellett kinyomtatnom, mert nem volt képes odafigyelni és rendre rossz helyen írta alá. Ez csak egy példa, de kb. mindenben ilyen. Én már meghülyülök mellette, apukámat és a testvéremet is hasonlóképpen zavarja. Én szeptembertől már hála istennek nem leszek itthon, de attól még nem normális a viselkedése és valamit kellene kezdeni vele.