Haragudhatok-e a szüleimre? 👫

Sokat gondolkoztam ezen a kérdéskörön, de arra jutottam, hogy nem ítélkezhetek a szüleim fölött. Az anyagiakat maximálisan megkaptam, azokban sosem szenvedtem hiányt. Van hol laknom, van mit ennem-innom. Igaz, hogy lelki értelemben azt gondolom, hogy nem kaptam meg azt a szeretetet, ami úgy gondolom járt volna nekem. De lapozni kell.

Egyrészt sosem fogom tudni őket megváltoztatni, hiszen ilyen idős korban már nem változik az ember. Acceptálnom kell, hogy ő ilyen, nem lesz a kedvemért se másmilyen. Pont. A kedvemért nem fog terápiára se járni, mert nincs kellő önismerete hozzá.

Másrészt tudnom kell, hogy amikor ordibál, vagy üvöltözik velem, akkor lényegében ez mindig tudattalan működés a részéről, nem szándékosan teszi ezt. Biztos a munkahelyén is rengeteg stressz éri, szekálják, vagy hasonló. És mivel én vagyok otthon, természetesen rámönti a haragját, hisz nincs más kéznél. Ezért sem törhetek pálcát felette.

Ő ilyen, erre képes, ő itt tart jelenleg. Mindig amikor üvöltözik tulajdonképpen zombi üzemmódban van és így működik, azaz öntudatlan a viselkedése. Harmadrészt nekem lehet az a sorsfeladatom, karmám, hogy apám terheit kell magamra rakni és cipelni.

Negyedrészt ne ítélj, hogy ne ítéltess! Milyen jogon ítélném el, ha nekem is van bőven sok bűnöm, gyarlóságom, hiányosságaim? Ítélkezni csak Istennek van joga, ha én elítélem apámat, akkor Isten meg engem fog elítélni a Másvilágon.