Szerintetek baj, ha szeretnénk hogy miután gyermekünk betölti a 18at minden költséget ami az övé magának fizessen? és miután betölti a (18-20at) elköltözne tőlünk és próbálna lábra állni az életben? (Külföld)

18 évesen még végzős sem voltam gimiben, 23 évesen fejeztem be a Bsc tanulmányaimat, amin nagyrészt szülői segítséggel és ösztöndíjjal tartottam fenn magam. Ezután elköltöztem 1.5 évre, de nem tudtam fenntartani egy albérletet a kevéske fizetésemből, úgy hogy spórolni is tudjak mellette saját ingatlanra. 25 évesen visszamentem egyetemre, a szüleimmel laktam, de már dolgoztam egyetem mellett. Nem raktak ki, nem kellett rezsit fizetnem, de a saját tisztálkodási szereimet, a szórakozást, a kocsim fenntartását már mind mind saját zsebből fizettem, ahogy sok házimunkát is végeztem. Ezalatt az idő alatt párom külföldön dolgozott, és elegendő pénzt gyűjtöttünk ahhoz, hogy 28 évesen végre elköltözzek otthonról, saját házba. :)

A szüleim nem túlzottan jó emberek, de jófejebb szülők. Egy olyan szülővel, mint te, a híd alatt végeztem volna, vagy külföldön és soha nem jöttem volna haza. Ilyen szülőhöz minek? Azt is leshetted volna hogy vénségedre támogassalak.

Ennyire szeretitek?

Én 22 vagyok egyetemista és otthon lakom mert nincs 30millióm de még 10 sem egy saját lakásra. Dolgozni a tanulás mellett nagyon nem ajánlott kivéve ha valaki mazochista vagy nincs más választása.

Megtakarításom van, egyetem után pár év munkával már lesz annyi önrészem ami elég arra hogy vegyek egy lakást, nem kell kapkodni hova siettek? Vagy nem fértek el tőle otthon?

A #16-tal értek egyet...

Főleg, hogy el is tűnt... .

Szerintem baj, mert annyi józan ész nem szorult belétek, hogy nem életkorhoz, hanem keresethez lehet max kötni az önellátást. Én is másodikos gimnazista voltam még csak 18 évesen, mégis miből kerestem volna annyi pénzt, amennyi elég mindenre?

Ha a ti gyereketek 18 évesen már egy szakmával a kezében boldogan ügyködik egy munkahelyen, akkor igen, jogos lehet pénzt kérni tőle a rezsire, és ha emellett tud a lakhatásra is gyűjteni, 2 év múlva lehet saját otthona.

Részemről egyetem végéig fel se fog merülni, hogy ne lakhassanak idehaza, ha akarnak.......

Külföldön élek én is.

Ahogy a gyerek nagykorú lett, megszunt minden támogatás és jöttek a költségek: egeszsegbiztositas, fogászati biztositas, felelossegbiztositas, temetkezési biztosítás, havi díj a szociális bérlakás listahoz, stb. Jelenleg ezeket mi fizetjük az iskola költségeiveles a telefonszamlajaval együtt.

Szakmát tanul, ehhez heti két gyakorlati nap tartozik hetente, amiért fizetést kap, plusz van mellé heti 12 órás munkája.

Nem kérünk tőle semmit. Ha végzett a sulival, akkor az ő dolga lesz a biztosításainak fedezese, ez jelenleg is menne amúgy a bevételéből, de ő mindet elkolti.

Ha lesz teljes munkaidős állása, akkor onnantól fizetnie kell az összes saját költségét és valamennyivel a háztartáshoz is hozzá kell járulnia majd

Az,hogy ti ezt szeretnétek,az nem baj. Tudod,én mennyi mindent szeretnék...hajjajj!

De te ezt a kérdést,illetve ezt az egészet átgondoltad? A gyereked 18 évesen meg tud majd állni a saját lábán? Tintesztek azért,hogy 18 évesen ne a híd alá menjen,és havonta fedezni tudja a kiadásait? Vagy úgy vagytok vele,hogy a mekiben mindig van felvétel,majd megoldja.

Pár sort azért írhatnál arról,hogy ez hogyan pattant ki a fejetekből,és valamit a gyerekről is. Mert nem mindegy,hogy most 2 éves,ésvti raktok neki félre annyit,hogy boldogan csomagoljon,illetve mindenben támogatjátok,megtanítjátok mindenre,vagy egy 16 éves csavargó,drogozó züllött gyerekről beszélünk,aki folyamatosan meglop titeket. Persze lehet rendes is,ha már nagyobb. Szóval? Valami konkrétum?

Ferjem ugyan igy 18 evesen ki lett teve mint a macska. Tesoja szintugy. 34 eves most sikerült lakast vennünk KETTEN, ugy hogy ki jöttünk külföldre, sporolni soha nem tudott s nem is volt arra nevelve, ezt ö mondta nem en. Tesoja meg sehol se tart az eletbe sajnos.

Anyosomat a ferjem nem nagyon keresi. Vajon miert?

Anyám egy alkoholista, vasutas (azaz keresztül-kasul az országot járó), az utolsó fillért is elivó (borissza) apa és egy ina,- és körmeszakadtáig a gyermeke felneveléséért meg a család megélhetéséért harcoló, küzdő anya mellett nőtt fel ugyanígy, nagyon korán, egyik napról a másikra.

Namármost ez sem jó (sőt, tragikus), meg az sem, ha egy egészséges felnőtt ember (férfi/nő) még 30-40 évesen is mamahotelben lakik, pusztán csak azért, mert #anyucipicifia #anyucipicikislánya. :D

Valahol a kettő között félúton kell megtalálni az egészséges egyensúlyt, és ez egy egészséges családban felnőtt, ép (úgy értem, nem fogyatékkal élő) embernek általában menni is szokott.