Mennyire haragudhatok apámra, ha segít most nekem lakást venni?

1-2. Köszi!

3. Talán te értettél félre a legjobban. Olyan dolgokat látsz bele, amit nem írtam és nem gondolok. Semmi nem kötelező természetesen. De apukámnak már huszonévesen vettek egy garzont a szülei, illetve amikor megházasodott akkor kaptak anyával a nagyszüleimtől egy nagy három szobás lakást. (Úristen, de ha most ezt megint félreérted, hogy én ugyanezeket várom el, akkor falnak megyek, nem azért írtam ezt sem.)

Senkinek nem kötelező semmit adnia, csak apának van még most is 3 tehermentes ingatlana és a bankban 5-10 milliója és felmerült, hogyha ezekből nincs mindenre szüksége, akkor adjon belőle a gyerekének is.

"Engem se tamogattak, nem volt mibol, se most, se regen, de ettol fuggetlenul szeretem a szuleimet."

Én is szeretem őket, hiszen tartom velük a kapcsolatot, látogatom őket, illetve sose volt köztünk gyűlölködés, ordibálás, agresszió. Pont, hogy nagyon ambivalensek viszont sokszor az érzéseim, ezért tettem fel a kérdést. Attól, hogy nem ütöttek, vertek, még nagyon sok lelki problémát okoztak nekem és emiatt kavarog bennem ez az egész, amiért a kérdést is feltettem.

Sok-sok év terápia, önismeret, pszichológia, lelki támogatás után nagyrészt kijöttem már a múltból, ami leginkább azon látszik végre egész normális életem van. Régen voltam önsajnálatban és erős gyűlöletben, de az meg is látszott akkor az életemen. Viszont attól még most is elmondom tényszerűen, hogy mi történt velem, milyen életem volt.

4. Sok-sok év terápia, önismeret, pszichológia, lelki támogatás után nagyrészt kijöttem már a múltból, ami leginkább azon látszik végre egész normális életem van. Régen voltam önsajnálatban és erős gyűlöletben, de az meg is látszott akkor az életemen. Viszont attól még most is elmondom tényszerűen, hogy mi történt velem, milyen életem volt.

Mi az, hogy elhordom mindennek? Tényeket írtam le és mindegyik a valóságon alapszik. Lusta? Igen. Alkoholista? Igen. Elrontotta lelkileg a gyerekeit? Igen. Egyébként feltűnt, hogy erről szól a kérdés, ami miatt te most belémkötsz? Hogy ambivalens érzéseim vannak és erre várok választ. Nem kötekedést.

6. Sok-sok év terápia, önismeret, pszichológia, lelki támogatás után nagyrészt kijöttem már a múltból, ami leginkább azon látszik végre egész normális életem van. Régen voltam önsajnálatban és erős gyűlöletben, de az meg is látszott akkor az életemen. Viszont attól még most is elmondom tényszerűen, hogy mi történt velem, milyen életem volt.

7. Köszönöm! Én értem, amit mondasz. Csak sajnos vannak olyan barátaim, ismerőseim akiknek látom normális szüleik voltak, normális gyerekkoruk volt és látom mennyivel kiegyensúlyozottabb és magabiztosabb emberek az életben emiatt úgy alapból. Nekem az is egy egész életre szóló kihívás valahol, hogy az ő szintjüket csak megközelíteni tudjam.

(És mielőtt valamelyik nyomorult megszólalna nem a pénzre gondolok. Nem a pénz érdekel, hanem hogy bárcsak lelki értelemben normális gyerekkorom lett volna, nem veszekedésben és idegben, szeretetlen környezetben és elhanyagoltságban növök fel.)

8. Köszi! Az utóbbi években látom rajtuk, hogy szerintem erős bűntudatuk van, amiért ilyen életet és gyerekkort tudtak biztosítani nekünk. Mármint látják, hogy a két gyerekük mennyire küszködik az életben az önbizalomhiánnyal, szeretetlenség érzetével és még rengeteg lelki problémával és érzik, hogy ez nyilván miattuk alakult ki. (A buták kedvéért mondom, hogy ez nem "hibáztatás" és nem ebben fürdőzök, mert már rengeteget tettem és küzdöttem ezek ellen, de az nem hibáztatás, hogy felismerem a problémák eredetét.)

9. A nagyszüleim közül nagypapám főkönyvelő volt, nagymamám bankban dolgozott. Egyke gyerek volt, jómódban nőtt fel nagyváros belvárosában. Minden lehetősége meglett volna ennél többre vinni és nem csak anyagilag értem, hanem lelkileg is, értsétek már meg.

Van a tágabb családban olyan ismerős, ahol a férj szaki (asztalos), a feleség önkormányzati dolgozó, mégis a semmiből teremtettek maguknak egy nagy házat és nekik is 3 lakásuk van, csak ők saját maguk tették össze ezeknek az árát egy élet alatt.

10.

"Spóroltál x milliót. No és hogyan?"

Úgy, hogy külföldön dolgoztam és spóroltam, illetve később diplomáztam egy piacképes szakon.

"Nincs gyereked, családod"

A szüleim is későn vállaltak gyereket. Apa 35, anya 32 éves volt, amikor megszülettem. Előtte sem spóroltak semmit pénzt sem maguknak, amikor nem volt gyerekük, családjuk.

"saját lakásod (még) amit fent és el kell tartani"

Mi van? Pont hogy egy saját lakás sokkal olcsóbb, mint egy albérlet. Hiszen nem fizetsz senkinek bérleti díjat. 5 évnyi bérleti díjból meg felújítod 10-20 évente. Mikor laktál utoljára albérletben, ha valaha is? Szerinted miért akarnak az emberek saját lakásba menni albérletből, de szinte senki nem akar albérletbe menni saját lakásból?

"Haragszol apádra, de bezzed az ingyen pénze jó..

Na ezen kéne gondolkodni kicsit.."

Feltűnt hogy a kérdés is erről szól, hogy ambivalens érzéseim vannak a témával kapcsolatban. Tehát őrlődöm én is. Erre csak baszogatást kapok itt.

11. "Lusta:Ezt a jelzöt azért kapja mert nem tudott milliókat keresni hogy a te igényeidet teljesítse"

Azért lusta, mert a felesége heti 40-48 órát dolgozik egy gyárban és még a háztartást is viszi, ő pedig szó szerint semmit nem csinál, csak berúg otthon egész nap.

"Na szép vagyunk úgy egy páran kétkezi gyári munkások akik alacsony jövedelműek vagyunk"

A szüleimnek minden lehetősége meg lett volna ennél többre vinni, nem szegénységbe születtek. A 12-esnek írt válaszban kifejtem.

"nem tudott milliókat keresni hogy a te igényeidet teljesítse"

Nem az én igényeimet kell kielégítenie és nem várom el.

"Nem a te eröd mert nem kellett magadról gondoskodni"

"Egy szó jut az eszembe hálátlan vagy az alapján amít ide írtál van spórolt pénzed.Azt is úgy érted el hogy ők bíztósították hogy legyen tető a fejed felett és étel a szádba"

19 éves korom óta nem otthon lakom és kb. azóta magamat is tartom el teljesen. Éltem/dolgoztam külföldön, aztán itthon egyetemre jártam és mellette is magamat tartottam el dolgozva.

12. De apukámnak és anyukámnak minden lehetősége meg lett volna tanulni. A nagyszüleim mindkét ágról jómódú emberek (voltak). A nagymamáim bankban dolgoztak, egyik nagypapám főkönyvelő volt, a másik rendőr főtiszt volt. Az egyik nagyszüleim pl. már második lakást vettek befektetésnek a '80-as években, a másikak tanya hobbit építettek. A szüleim nem csóróságba születtek, nem falura születtek és minden lehetőségük meg lett volna ennél többre vinni az életben. Legalább a szüleik szintjét tartani, ha mást nem. Nem? Látok ilyenre példát a tágabb családban is, hogy kemény munkával vitték valamire mások.