Mit tegyek, ha a lányom beleszól a gyereknevelésembe, és akárhányszor idejönnek, veszekedés lesz belőle?

Jaj te kis draga...

Miben valtozott a pl. a jatszoter? Mostanra 18h utan tele van biztonsagiakkal?:D

Inkabb kerj bocsanatot, hogy megkeseritetted a gyerekkorat. Ami jo, hogy o sokkal jobb Anya lesz mint te. Tanult a te hulyesegedbol.

"Azt nem veszi figyelembe, hogy ő az első gyerekem, nála szigorúbbak voltak a szabályok"

Ja értem, és az első gyerek rohadjon meg, vele bármit lehet?

Amúgy szerintem ez a legszomorúbb dolog a világon, amikor a szülő nem képes egyenrangú félként kezelni a saját gyerekét, és nem képes belátni, hogy hibáztam.

Helyette mindenféle kifogásokkal, hárításokkal jön, hogy "változott a világ".

46!

Jaja, csak akkor nem kotozkodhetne az anyjával. Mert itt ez a lényeg, a lány szeret és akar veszekedni.

A lány hallani akarja azt, amit az anyja tagad és mellébeszél. Tisztázni akarja a helyzetet, kérdőre vonja, miért így nekik, mikor neki meg úgy volt és ez mennyire zavar, milyen igazságtalan. Ezt hívják kommunikációnak, így lehet rendezni, megbeszélni a problémákat, csak az anyja olyan önző, hogy nem képes válaszolni, pedig tudja, hogy vaj van a füle mögött, de úgy csinál, mintha ez rendben lenne és a lánya a hibás, hogy egyáltalán felmerül benne az egész!

Most ha a lány alig beszélne az anyjával(gondolom az megfelelne anyukának, nem hozná szóba), de ha mégis, akkor azt a kérdést kapnánk, hogy "terhes lányom alig beszél velem, mert szerinte rosszul nevelem a testvéreit! Mit csináljak? Úgy csinál, mintha nem értené, hogy nem a tesók nevelése a gond, hanem a lánya korábbi nevelése! Ha megszünteted a kapcsolatot, akkor is mártírkodna, azt játszaná hogy ő az áldozat, nem az, akinek nehézzé tette a gyerekkorát.

48!

Na és a drága gyermek fogyatékos, hogy nem sikerül felfognia amit az anyja mond neki? Mert annak tűnik.

"csak az anyja olyan önző, hogy nem képes válaszolni"

Nekem is valahogy az jutott eszembe, hogy általában az embereknek a saját EGÓ-juk van a középpontban, az a mindenük, ami soha nem sérülhet. És a hasonló helyzetekben is az önnön egóját védi a másik igazságának kárára.

Holott néha egyszerűen félre kellene tenni az egót, azt, hogy mindig nekünk legyen igazunk, mindig mi "nyerjünk" és be kellene látnunk a békesség érdekében, hogy hibáztunk és a másiknak van igaza.

És nyilván egyszerűbb azt mondani, hogy a "gyerek a fogyatékos", mint szembenézni a valósággal.

Az a baj, hogy az itt tanácsot adók válaszai is olyanok, hogy "kérj bocsánatot, de..."

Ott van a de, hogy bocsánatot kérsz, mégis hagy érezze a "fogyatékos gyerek" hogy azért a tiéd az erköcsi győzelem, újra a te egód győzött.