Mit tegyek, ha a lányom beleszól a gyereknevelésembe, és akárhányszor idejönnek, veszekedés lesz belőle?

Szerintem jogos a sèrelme. Nem a kisebb gyerekek nevelèsèt kritizalja, hanem azt, hogy vele nem bàntàl ugyanùgy.

Szerintem jàrna neki egy bocsànatkèrès. Meg magyaràzat, hogy 10 ev alatt sokat tanultàl a hibàidbòl, valtoztàl te is. Ehhez az is kell, hogy belàsd, vele is mashogy kellett volna tenni.

Mondd meg neki, hogy most már a saját gyerekei nevelésével foglalkozzon, ne a testvéreiével.

Eltelt 10 év, te is, a világ is változik, dolgozza fel.

Mondd meg neki hogy ezekről a dolgokról te nem vagy hajlandó vitázni.

Aztán ha ez nem használ, nyisd ki neki az ajtót.

Kis korkülönbség mellett is ez általános, az elsőnek kell kitaposni az ösvényt, aztán a 16 éves kikonyorog egy bulit, a huga meg 15 évesen simán mehet.

Azért 10 év után ezt elengedhetné a lányod, rég elmúlt ami miatt fesztiválozik.

Nem hiszem hogy magyarázkodnod kellene, így van és kész.

Én 1000%ig megértem a lányod.

Én ugyan ezt csinálom anyámmal, csak nem ilyen drasztikusan.

Én 28 vagyok. Nekem megszabták, milyen iskolába tanulhatok, hol dolgozhatok, mit tanulhatok 22 éves koromig. Amit en akartam, azt nem lehetett, csakazértsem. Fodrász akartam lenni, de nem engedték, mert nekem nem azt a munkát szánták. A fodrászat nem szakma. Megszabták 22 éves koromig, mikor kivel, hova és meddig mehetek. Ha csak 10 percet is késtem, akkor már legközelebb nem mehettem.

Ha valamit szerettem volna, az volt a válasz dolgozzál, lesz pénzed, megveheted magadnak.

22 évesen leléptem otthonról, mert ezt nem bírtam elviselni.

Öcsém 19, hugom 14 évesek. Azt csinálnak kb szó szerint amit akarnak.

Öcsém 18.szülinapjára autot kapott. Bejelenti elmegy, azt 3 nap után kitudja merre járt ugy megy haza.

Hugom mos csettintett egyet, iphonet kapott potom 100ezerért. Mert a 3 hónapja kapott telefonját összetörte. Suli után ki tudja merre jár, este ér minden nap haza. Ja és minek tanul?! Fodrásznak. Azóta szakma lett.

Ha ezt megemlítem, csak annyi a válasz, hogy más időket élünk. Baromira nem élünk más időket. És az is kibszás, hogy mert első gyerek, kellett a szigor, a többi meg azt csinál amit akar.

En meg tudom becsülni amim van, en a 2 kezemmel megdolgoztam mindenemért, mert én semmit nem kaptam. Tudom mi az a tisztelet.

Ellenben ők... életképtelenek. De szó szerint. Hugomat ha nem hordja el suliba anyám, nem megy. Öcsém 19 évesen zsebpénzből él (en 14évesen már dolgozhattam, majdnemcsak kötelezővé tették) esze ágában sincs se tanulni, se dolgozni. Hugomnak a szelfizés, magamutogatás az élete.

Ennyit a nevelésről.

Szerintem meg azért, mert szerinted evidens, hogy a második, harmadik többedik gyerek "jobb módszerekkel" van nevelve, a gyereknek nem kellene, hogy ez evidens legyen. Én sem gondolom, hogy a nő szent meggyőződése változott, hanem már lusta tiltogatni, esetleg kedvesebbek neki a gyerekei, mert őket jobban kedveli, vagy ilyesmi.

Ha viszont tényleg tudja, hogy szrul nevelte az elsőt, akkor kérjen bocsánatot, és mondja el, ami szerinted evidens.

Nem a nevelésedbe szól bele, testvérgondod van, akkor is, ha a nagyobb a testvér, akkor is a gyereked! Nem szülőként, hanem a gyerekedként kritizál, gondolom féltékeny a testvéreire, mert velük normálisabb vagy, vele meg szemét voltál. Ha hibát követ el az ember, bevallja és elnézést kér, és változtat!

Nem is értem hogy nem fordul meg a fejedben, hogyha tudod, hogy őt szivattad kicsinek akár indirekt is, akkor ezt elismerd neki és elnézést kérj érte. Akkor ennyi telt tőled, de ez nem azt jelenti, hogy ez rendben volt!

Nem a kisebbekkel megengedőbbek amúgy, hanem a kedvelt gyerekkel, aki általában a legkisebb, vagy a "legrendesebb", vagy a fiú, vagy pont, hogy a lány. Mindenkinek van valami, ami miatt az egyik gyerekét jobban szereti, és azzal kivételezik.

Meg azt is bele kell venni, hogyha telefon téma van(technikai fejlődés), akkor változik a világ, ha anyagi téma van, akkor az anyagi helyzetetek változott. Ha olyat sérelmez, ami nem változott, mint mondjuk a fix időpontos lefekvés vagy a leckeírás, akkor én nagyon nagyon sűrűn kérném a bocsánatot tőle, és elmondanám, hogy akkor is a legjobb eszem szerint döntöttem, csak a legjobb gondolataim is hülyeségek voltak, jót akartam és sajnálom, hogy nem sikerült. De tök őszintén, mert arra, hogy "hát bocs hogy veled nem így volt" úgy otthagy, hogy többet nem látod.