Mit tegyek, ha a lányom beleszól a gyereknevelésembe, és akárhányszor idejönnek, veszekedés lesz belőle?

Senkinek sem azzal van a baja, hogy nem volt tökéletes szülő! Az a baj, hogy ezt nem ismeri el, és lerázza a gyereket. Igenis felnőttként az ember elgondolkozik a gyerekkorán, látja, hogy viszonyulnak a szülei a testvérekhez, érzi, hogy viszonyulnak hozzá, és nyugodtan szót ejthet érte, kiállhat magáért, az érzéseiért! Aki szerint a gyereknek kuss van felnőttként is, az megérdemli, hogy magára hagyják!

El kell ismerni, ha hibázott az ember, akár a saját gyerekének is! Pláne ha megbántotta és most az igazságtalanul érzi magát! El kell magyarázni

hogy nem kivételezik a tesóival.

Amúgy nagyon durvának tartom, hogy az egyik ha nem tehetséges valamiben, nem járhat különórára.. Akkor is jóérzés az embernek, ha néha zavarja vagy ellógja. Én pl örülök a tenisznek, sok ragadt rám, de az életben nem futnék önnön szórakoztatásomra a labdáért:) Ugyanezt elmondhatom az angolról is, meg a többiről is, illetve tök jó társaságban voltam, kipróbáltam új dolgokat, sokat hozzám tett a tánc, a tenisz, a nyelv, az infós tanfolyam, meg a többi.

Nekem pl nem engedték, hogy szereljek, mert a tányérokat gyakran leejtettem, pedig annnyiraaa akartam kalapálni és jó voltam technikából is. Jó egyszer egyszer vérzett kicsit az ujjam, de egy egy melléfogás miatt még simán mehettem volna(lányként)..

Van joga, és kell lehetőséget is biztosítani a gyereknek, hogy megkérdőjelezhesse a szülei döntéseit, hogy magyarázatot kaphasson rájuk, hogy meg legyenek ismerve, ki legyenek fejezve az érzései, gondolatai, meg legyen hallgatva és el legyen ismerve(ettől még nem kell úgy tenni, ahogy a gyerek akarja és nem is kell megvitatni vele a döntéseket, de el kell mondani, mit miért gondolsz. És ha a gyerekről olyan lesújtó a véleményed, hogy megbízhatatlannak tartod, akkor ott a pszichológus)! A gyereknek nem kuss a neve, a szülő meg nem tökéletes. El kell ismerni a hibákat a gyerek előtt és meg kell hallgatni a gondolatait, érzéseit, és magyarázni neki, hogyha nem is ért egyet veled, legalább értse, mit miért gondolsz/teszel.

Nem a válaszolók tökéletessége a kérdés!

Mindenki követ el hibát, de nem mi pityogunk itt, hogy számonkér a gyerekünk.

Én is számon kérem az anyámat. A testvéremnek mindent lehetett, nekem semmit. Én voltam az idősebb. Mai napig kihozza belőlem anyám ezt, mikor az én gyerekemmel van. Konkrétan a legjóságosabb, legengedékenyebb formáját adja. Ő változott, nem a világ.

Mégsem fogom neki soha megbocsátani, hogy ekkora különbséget tesz. Megmondjam, miért engedékeny a testvéremmel, vagy a gyerekemmel? Mert amikor az elsőt szülte sz@r anya volt. Nem állt készen. Mindenből is tiltás volt. Azóta sem kért bocsánatot, hogy én voltam a mindenhonnan kirekesztett gyerek miatta. Azt hiszi, mindent jól csinált, hiába kérem számon. Már a szavaidból is süt, hogy te is egy ilyen beképzelt nő vagy.

Én megértem azt, hogy az első gyerek nevelése kapcsán változik egy szülő, és utána kevésbé görcsösen kezeli a fiatalabb testvéreket. Azt is megértem viszont, hogy fájdalmas dolog a legidősebbnek azt látni, hogy őt hátrány érte (akárhogy is, ez így van).

Meg lehet mondani értelmes felnőtt ember módjára, hogy: "Hibáztam, ne haragudj. Azt tettem, amit akkoriban a legjobbnak tartottam. Időközben rájöttem, hogy sok mindenben tévedtem, és igyekszem a testvéreidet ennek megfelelően nevelni." Ehelyett, kérdező, rángatod a válladat, kaffogsz vele, és végső soron kétségbe vonod az érzései létjogosultságát, mert az önérzeted fontosabb. Milyen reakcióra számítasz?

Azt tettem, amit akkoriban a legjobbnak tartottam.

Vagyis NEM hibázott.

30 éves nő vagyok és van egy 14 éves húgom. Anyám ugyanaz, mint te! Húgomnak mindent lehet és nem kell csinálnia semmit. Ha eltesz maga után egy poharat, agyon dicsérik, én meg amíg otthon éltem egyedül takarítottam az egész lakást, nyírtam a füvet stb. és persze így is folyton kiabált velem, mert valami sosem volt jó neki.

Én is megjegyzem, hogy bezzeg nekem állandóan mosogatnom kellett, nekem ezt kellett, azt kellett, húgomnak miért nem? Ja, ő is jön a más idők vannak szöveggel, csak nem értem, hogy az idő miért releváns tényező, de hátha te majd elmagyarázod, kérdező.

Máskor meg hív anyám panaszkodni, milyen nagyszájú, lusta, elkényeztetett a húgom, akire semmit nem lehet rábízni. Meg is szoktam neki mondani, hogy nekem ne jöjjön panaszkodni, ő nevelte ilyennek.

Nekem k-rva szarul esik látni ezt a hatalmas megkülönböztetést. És teljesen más volna, ha anyám elém állt volna és azt mondta volna, hogy "figyelj, szerintem túl sokat kértem tőled gyerekkorodban, nagyon bánom, remélem, meg tudsz majd egyszer bocsátani, a húgoddal már máshogy csinálom, mert rájöttem, hogy ebben meg ebben hibáztam". Akkor valószínűleg könnyebb lenne nekem is, de ilyen attitűddel, mint a tiéd, hogy "más idők vannak", ne csodálkozz, és amíg él, neheztelni fog rád miatta, teljesen jogosan.

Ha kis korkülönbség van a gyerekek között és az egyikkel látványosan kivételeznek, akkor mindenki ki van akadva, ha nagy, akkor meg általában a nagy le van szarva, legyen belátó, meg lépjen túl. Csakhogy ez nem így működik. :)

36

Rossz döntéseket hozott, igazságtalan volt, tehát hibázott.

Azt mondják, azért kell nagy család, mert megtanítja az embert a felelős viselkedésre. Na, tessék, itt van, hogy ez önmagában nem mérvadó. Felnevelt három gyereket, de kb. annyi önkritikája és felelősségérzete van a magatartását és annak hatásait illetően, mint amennyi a tizennégy éves fiának lehet.

Hibázni emberi dolog. Nem vállalni a felelősséget a hibáért, és beismerni egy korábbi tévedést, az viszont nem is gyerekes, hanem szégyenletes, csúszómászó viselkedés. Mennyire kell szánalmasnak lenni ahhoz, hogy valaki egó-megsemmisítő megalázkodásnak fogja fel a tények elismerését és egy bocsánatkérést? Te tudomásul sem vagy hajlandó venni a történteket, de a nagyobb lányodtól meg elvárnád, hogy befogott szájjal együtt éljen velük.

De, mindenki azt teszi, amit a legjobbnak gondol a képességeihez mérten. Ettől az még hiba.

Egyébként nem hiszem, hogy azt tette, hanem egyszerűen kényelmes volt neki így. Fordult nevelési tippekért másokhoz? Olvasott könyvet? Beszélt Szakemberrel? Tehetett volna többet, csak nem akart, mert megfelelő volt neki úgy.

Amúgy ezek apróbb dolgok, hogy csak egy korty alkohol, meg csak 6 órás otthonlét 8 helyett, de azért érezhető, hogy jó szorosan volt fogva. Egyébként ez nem olyan nagy baj szerintem, ha élete sérelme lesz, akkor jól csináltad. De bocsánatkérés mindenképp kijárna neki, hogy túl szorosan volt fogva. Manapság amúgy sokkal kevésbé veszélyes, mint 10 éve az utcán, már mindenhol van kamera kb, meg zebra lámpával és sokkal nagyobb visszhangot kaptak a gyermekrablások és a sok erőszak, mint 10 éve+ éve.

Kérj bocsánatot a gyerektől "a legjobbat akartam, rosszul gondoltam, nagyon sajnálom, hogyha bánt téged az egész. Ha újra kezdhetném, téged is 8ig engednélek ki, és te is ihatnál egy pohárka alkoholt egy korty helyett, nagyon rosszul érzem magam attól, hogy szomorúvá tesz téged az egész. Már nem hozhatom vissza a gyerek éveket, de be tudom vallani, hogy sokszor aránytalanul szigorú voltam veled, és tényleg nagyon sajnálom, engedékenyebbnek kellett volna lennem." Elmondod ezt, és többet nem fogja szóba hozni, de titkon kicsit irigykedni fog a másik kettő, mert jobb dolguk van. Annyi belefér, titokban mindenki irigy arra, akinek jobb dolga van, mint neki.