Akik tapasztaltak családon belüli erőszakot(nyilván az apjuk által), hogy birkóznak meg az életen át tartó gyűlölettel?

Nekem anyám is meg apám is féreg. Állandóan verekedtek, volt hogy én is kaptam. A nyílt utcán kergették egymást vascsővel, téglával, mikor mivel. Csoda, hogy agyon nem ütötték egymást. Gyerekkoromban mindig azt reméltem, hogy -csúnya kimondani- egyik megöli a másikat, azt meg lecsukják. Aztán elköltöztem nagyszülőkhöz. Az életem sínre került. Anyagilag, emberileg, szakmailag is helyre jöttem. Már nem vagyok depressziós sem, megszűntek az öngyilkossági gondolatok. Viszont én anyám miatt (mivel kb 8 évesen már kijelentettem, hogy nincs apám, csak papíron, de anyámba 15-16 éves koromig bíztam, mivel "csak az anyám") a nőkben is akkorát csalódtam, hogy 25 évesen nem tudok komoly párkapcsolat kialakítani, mert az első vita után jön a szorongás. Nem vagyok agresszív, nem vedzekszem, ráhagyom, és elidegenítem magamtól.

A gyűlölet pedig még mai napig bennem van. Mióta nagypapám beteg, azóta sehova nem megyek, sokat gondolkodom, így még rosszabb. De papa a legjobb barátom, apám helyett apám, legfőbb bizalmasom, lelki támaszom. És bár sok mindenbe nem értünk egyet, (legfőképpen a pénzügyek, és a munka) mégis támogat akkor is, ha nem tetszik neki. Mikor megvettem életem első kocsiját, ő volt velem. Mikor házat vettem, ő volt velem. Pedig egyiket sem tartotta jó dolognak, mégis ott volt, és mindenben segített (mármint mentálisan, mikor egy 17 éves gyerek kocsit vesz, az neki egy nagy dolog, kell legyen mellette valaki) Mamát is nagyon szeretem. Ő is rengeteget segített abban, hogy helyre tudjak jönni. Nem tudnék rá sem rosszat mondani. Ha ők nincsenek, akkor már rég öngyilkos lettem volna. Nem jó ezt leírni, ilyenkor mindig felszakadnak a sebek. De a remény sose hagyjon el! Idővel enyhül a gyűlölet, és egyre kevesebbet rágódsz a múlton. Csináld azt, amit szeretsz. Olvasni, kertészkedni, sportolni, akár mit, ami tereli a figyelmet.

Lányomhoz csak pozitív hangvitelem volt eddig, míg anyja egy idegbeteg, aki három órát nem bír vele kettesben és már hagyja bögni, üvöltözik bele, rángatja, megszorítja.., szóval lelkileg és fizikailag bántja.

Miért nyílván az apa???