Akik tapasztaltak családon belüli erőszakot(nyilván az apjuk által), hogy birkóznak meg az életen át tartó gyűlölettel?
Én magam is borderline lettem, úgy tudok gyűlölni amivel már magamat mérgezem és betegítem meg.
Az “apám” többször is véresre verte az anyámat, engem is volt hogy ellökött, ordított, káromkodott.
Megbocsájtani soha nem fogok, undorodom tőle, de annyira gyűlölöm hogy magamat mergezem vele szinte minden nap. Hogy lehetne ezen valamennyire túllépni?
11, akkor te leszbikus lettél vagy inkább egyedül maradsz? Mert en sem tudok férfivel lenni. Es sajnos lefagyok, ha valaki hozzámér, sajnos akar egy öleléstől is…
13, sztem az nem magyaráz magának semmit… nárci. Tudom tudom, ma már mindeki az en meg bem vagyok pszichológus. De ő valóban az. Amúgy meg folyton bőg. Egyik percben bőg aztán meg megver egy not. Hányinger
Sehogy. Ami nincs, azzal nehéz megküzdeni.
Igen, én nem érzek gyűlöletet. Már amúgyis halott évek óta, illetve lépések lettek téve ellene és ki lett paterolva az életünkből. A múlton nem lehet már változtatni, csak max elfogadni. Amin változtatni tudsz, az a jövő. Ha ezt megérted, akkor már csak idő kell hozzá, és máris túl vagy rajta. Nekem bevált.
Engem anyum molesztált fiúként...
Ennyit apa erőszakról...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!