Hogy kezeljem jól anyámat?

Örök mártír típus, mindenen megsértődik, míg ő észre sem veszi hogy a rettenetes stílusával mennyire megbánt másokat. Nagyon fárasztó a létsiralmait hallgatni álló nap, illetve a szeretett családtagjaim szidalmazását. Múlt héten született első kislányunk. A feleségemnek súlyos gátsérülése lett, alig bír menni, emellett nagyon megviselte a szülés, nagyon le van gyengülve. Anyósom egy tündér, ahogy hazajöttünk a kórházból, jött segíteni, hozott ételt is. Minden házimunkát megcsinált, hogy nekem csak a feleségemmel és a kislányunkkal kelljen foglalkozni. A héten minden nap jött, jövő héten is még fog pár napot. A feleségem is gyógyul, erősödik, meg fogjuk tudni oldani. Anyám viszont féltékeny. Neki nincs kocsija, vonatozni nem akar. Eddig egyszer jött el, a nővérem hozta el kocsival. Akkor is mindennel baja volt, mindenért beszólt, csak ölelgette a babát, osztotta az észt meg a negatív emlékeit, és elvárta volna hogy anyósom még őket is körülugrálja. Köszönöm szépen ebből nem kérek, és a feleségemet sem akarom ennek kitenni. Azóta is folyton azzal nyaggat, hogy ő ide költözik 2 hétre, hogy minden nap dajkálhassa a kislányt. Megmondtuk neki, hogy mi ezt nem szeretnénk, de nem fogja fel, próbál győzködni, sajnáltatja magát, hogy ő háttérbe van szorítva, miért jutott neki ilyen sanyarú sors, stb. Én ezt már nem bírom idegekkel...