Ha a gyerekek nem akarnak menni láthatásra, melyik szülőnek kell elérnie náluk, hogy menjenek? (lent részletesebben kifejtem)
A szituáció rendszeresen ez. Apuka pl. hívja telefonon a nagyobbik gyereket, hogy jönne értük, készüljenek. A nagyobbik gyerek sokszor már telefonon mondja, hogy nem szeretne menni, és ilyenkor a kisebbik is a háttérből csatlakozik hozzá. Vagy amikor apás hétvége lenne akkor az apuka elviszi őket, majd pár óra múlva hazahozza, azzal, hogy nem volt kedvük maradni, másnap meg már értük sem jön. Az anyuka úgy van vele, hogy nem akarja olyan helyre küldeni a gyerekeket, ahol nem érzik jól magukat.
Sajnos az apuka olyan, hogy mindig a másikat hibáztatja, így ezért is az anyával veszekszik, hogy az miért nem küldi határozottabban a gyerekeket, hogy muszáj menni.
Egyébként nincs semmi durvább oka annak, hogy nem akarnak menni, csak nem érzik jól ott magukat. Az apuka élettársa elég akaratos, parancsolgató típus, a kisebbikkel sokszor gúnyosan beszél (ő pl ezért nem kedveli). A nagyobbik gyerek is elég konfliktuskerülő, ő sem kedveli a nőt, nem akar vele lenni, mert, ahogy mesélik a gyerekek, akkor van nyugi, ha mindhárman meghunyászkodnak a nő előtt (mármint a két gyerek meg apuka is). Az apuka tekintélye is nagyon lecsökkent a gyerekek szemében, mert gyakorlatilag papucsként viselkedik az élettárssal szemben, míg az anyukát ugyanúgy leszólja, mint régen.
A kérdés tehát, hogy tényleg az anyukának kellene rábírni a gyerekeket, hogy menjenek láthatásra ebben a helyzetben?
válasza:59!
"Joga, amitől csak bíróság foszthatja meg, és kötelezettsége, tehát a visszaviszem 3 óra után a vízibiciklit mert meguntam, na az nem játszik."
De, bizony játszik. Sőt, az is játszik, hogy el se viszi.
Nagyon sok válasz jött, nem tudok mindegyikre külön reagálni... Nem volt ügyvédem, békés válás volt, abban egyeztünk meg, hogy az apuka bármikor láthatja a gyerekeit, amikor akarja (fordítva nekem is ez lenne a jogos és természetes). Az eszembe se jutott, hogy a gyerekek fogják majd szabotálni ezt, hogy nem akarnak majd találkozni az apukájukkal. Amiket mondanak a kialakult helyzetről, őket is meg tudom érteni. Sok elvált anyától hallottam régebben, hogy az új nő fontosabb lesz hirtelen az apának, mint a saját gyerekei. Nem hittem volna, hogy ez ilyen formában nálunk is megvalósul. Sajnos a mi esetünkben még tetézi ezt az is, hogy az exférjemnek nem lenne hová költözni, ha a nó kidobná, ezért valószínűleg kénytelen alkalmazkodni. Meg ő nem is egy olyan rátermett férfi, aki egyedül tudna élni, valószínűleg azért is volt ez a nő egy ideig a szeretője és amikor kiderült, utána költözött hozzá az exférjem. Szóval ez egy elég hosszú, bonyolult történet.
A gyerekekkel nincs különösebb probléma (egyébként mindketten lányok), ez meg is lett beszélve, egyedül az volt a gond, hogy a kisebbik alig eszik náluk. Meg hát a fő gond, hogy nem akarnak menni.
Egyébként a gyerekek minden szempontból háttérbe vannak szorulva, mesélték többször, hogy amikor ott vannak, akkor is a nő van a középpontban (gondolom ilyen természet). Anyagilag is, Karácsonyra a nő többmindent kapott, Pandora ékszereket, robotporszívót, stb, a gyerekek meg egy-egy 10 ezer Ft-os ruhautalványt.
Szóval semmilyen szempontból nincs éreztetve velük, hogy fontosak lennének, szerintem.
válasza: válasza: válasza:“ Egyébként meg neki is egy élete van, nem aszkétaéletet vállalt azzal, hogy lett két gyereke és akkor ők legyenek az istenek és dobja érte a nőjét is.”
Minek kell ekkora túlzásokba esni? Mégis ki mondott ilyet? 😂😀 Hagyjuk már ezeket a durva kisarkításokat, senki nem azt mondta hogy akinek gyereke van mindent rendeljen alá! De ha már ott vannak láthatáson akkor csak tudna velük foglalkozni… sőt, normális apának még öröm is lenne látni őket, és nem, ez nem azt jelenti hogy minden megszűnik létezni a gyerekek miatt. De szerintem pontosan értetted te is, csak jól esett a végletekbe esni. 😀
válasza: válasza: válasza:Nálunk is menni kellett... mostohaanyám utált engem, folyamatosan mindenért beszólt, ha ettem azért, ha nem, azért.
Ha rövid nadrág volt rajtam nyáron, akkor miért nem szoknya. Miért festem a körmöm, miért hosszú a hajam.
Tornacipő helyett szandált horjak, etc. etc. etc.
És nem, nem volt opció, hogy nem megyek, pedig a hátam közepére nem kívántam az egészet.
Gyűlöltem ott lenni, mert azt éreztem, bármit csinálok, úgyis én vagyok a szralak. Ennyi.
válasza:#68
Gondolom egyrészt az érzés kölcsönös volt, mármint te is utáltad őt, másrészt nem gondolom, hogy ok nélkül valaki elkezd utálni másik embert. Lehet, hogy már az elején lesütött rólad, hogy eleve úgy álltál hozzá (rosszul) a mostohaanyádhoz. Na mindegy, csak hogy ez nem ilyen fekete-fehér, mindig érdekes lenne ilyen sztorikban hallani a másik felet.
Te úgyis majd csak lepontozol meg elmondod, hogy te kedves voltál az elején és semmi oka nem volt rá, tudom.
válasza:42. vagyok.
Én leirtam elvalt szülők gyerekekent, hogy az első pillanattól utaltam apám feleségét. Semmit nem csinált a szerencsétlen, csak létezett és az apámmal volt. Nem én voltam az egyetlen, kb minden elvalt szülő gyereke ismerősöm, barátom így állt az apja/anyja új parjahoz. Elvégre miatta nincsenek együtt a szülei-akkor is, ha évek teltek el a válás óta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!