Ha a gyerekek nem akarnak menni láthatásra, melyik szülőnek kell elérnie náluk, hogy menjenek? (lent részletesebben kifejtem)
A szituáció rendszeresen ez. Apuka pl. hívja telefonon a nagyobbik gyereket, hogy jönne értük, készüljenek. A nagyobbik gyerek sokszor már telefonon mondja, hogy nem szeretne menni, és ilyenkor a kisebbik is a háttérből csatlakozik hozzá. Vagy amikor apás hétvége lenne akkor az apuka elviszi őket, majd pár óra múlva hazahozza, azzal, hogy nem volt kedvük maradni, másnap meg már értük sem jön. Az anyuka úgy van vele, hogy nem akarja olyan helyre küldeni a gyerekeket, ahol nem érzik jól magukat.
Sajnos az apuka olyan, hogy mindig a másikat hibáztatja, így ezért is az anyával veszekszik, hogy az miért nem küldi határozottabban a gyerekeket, hogy muszáj menni.
Egyébként nincs semmi durvább oka annak, hogy nem akarnak menni, csak nem érzik jól ott magukat. Az apuka élettársa elég akaratos, parancsolgató típus, a kisebbikkel sokszor gúnyosan beszél (ő pl ezért nem kedveli). A nagyobbik gyerek is elég konfliktuskerülő, ő sem kedveli a nőt, nem akar vele lenni, mert, ahogy mesélik a gyerekek, akkor van nyugi, ha mindhárman meghunyászkodnak a nő előtt (mármint a két gyerek meg apuka is). Az apuka tekintélye is nagyon lecsökkent a gyerekek szemében, mert gyakorlatilag papucsként viselkedik az élettárssal szemben, míg az anyukát ugyanúgy leszólja, mint régen.
A kérdés tehát, hogy tényleg az anyukának kellene rábírni a gyerekeket, hogy menjenek láthatásra ebben a helyzetben?
47# oké, legyen, eltévedtem. Támaszd alá kérlek jogirodalommal amit állítasz, had tanuljak!
(nincs alja a gyk válaszoló szintjének, de azt legalább határozottan állítja :"(
Mókás ez a kívülálló stílus, amivel leírtad, pedig már a címből érződik, hogy melyik fél vagy te, aztán "az anyuka úgy van vele" résznél dicsőíted magad, hogy milyen jófej vagy, aztán persze az apuka mindig mást hibáztat (szerintem ilyet senki nem mond saját magára).
Rendezzétek a sorokat, beszéljétek meg, hogy a gyerekek mit akarnak csinálni a faterral.
#54
Azért fontosabb az új nő, mert az bármikor dobbanthat, ha valami nem tetszik. Meg kell neki felelni az elején. A gyerek meg gyerek, az ott lesz egész életében. Az nem fog dobbantani csak úgy. Nyilván. Egyébként meg ha már egy házasság elromlott, nem feltétlenül azon múlik a kapcsolat a gyerekekkel, hogy elmennek-e állatkertbe 2hetente 3 órára.
Itt nem arról van szó, hogy miért van joga az apának, hanem arról, hogy joga és kötelessége a gyerekével a kapcsolattartás. Joga, amitől csak bíróság foszthatja meg, és kötelezettsége, tehát a visszaviszem 3 óra után a vízibiciklit mert meguntam, na az nem játszik.
Az, hogy a bíróság döntését utóbb az élet nem igazolta, az egy teljesen más ügy. Most volt az "apa" aki a kicsi gyerekével a karján vonat elé lépett, neki engedte a bíróság a láthatást, pedig voltak vele pszichés gondok. De ebből látszik milyen komoly kérdés -pl. a láthatás, mint kötelezettség. Hogy mennyire nincs rendben amit kérdező volt hapsija csinál!
Szóval megint írom, kérdező beszélj a váláskori jogi képviselőddel, aztán csapj oda apának, hogy észhez térjen! A gyerekeidnek az apjukkal való jó kapcsolat jár, az az érdekük, nem az, hogy elhaljon. Új nő jelenléte irreleváns, apának kell megoldani azt is.
Láthatás ide vagy oda, ha a gyerek ott nem érzi jól magát, és nem akar menni, akkor az apának kellene tennie érte, hogy a gyereke akarjon vele lenni. Ilyen nincs, hogy márpedig mész. Nyilván a láthatás a gyerek érdekében van, előnyére kellene válnia. Elég nagyok ahhoz, hogy el tudják mondani az önálló véleményüket, akár az apának megmondani, hogy milyen szituáció lenne számukra az elfogadható. Kompromisszumokat kellene kötni.
És a gyerekek érdekeit, igényeit is figyelembe venni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!