Az apámnak hogy lehet ennyire pofátlan kérése, ennyi idő után? Érthető, ha nem szeretnék segíteni?
Szegeden vagyok egyetemista. Mikor felvettek, azon a nyáron lett lakás véve itt nekem, azt az anyám és a nevelőapám férje állta teljesen (szerkezetkész állapotban vettük át, szóval bőven költeni kellett rá, bebútorozni stb). Az apám annyit nem kérdezett, hogy van-e valamire szükségem. De igazából nem lepett meg, mert a 25 ezres gyerektartást nem fizette soha "nincs pénze" címszó alatt. Nekem szülinapra, névnapra, karácsonyra sosem volt tőle ajándék, vagy egy csoki, virág, akármi. Mikor végzős voltam, se a szalagavatómra, se a ballagásomra nem jött el, mert "nem szereti az ilyen eseményeket".
4 éves koromban váltak el, azóta évente 2-szer, ha látom. Köztudott a családban, hogy azért, mert az "új feleség" nem bírt soha elviselni, mert az anyámra emlékeztetem. De akart ő mindent, örökségből kitúrni, megutáltatni a nagyszüleimmel (akik amúgy mindennél jobban szeretnek), pletykált rólam, az anyámról és a nevelőapámról olyanokat, hogy mi azért vagyunk annyit Ausztriában, mert ott futtat minket az anyám férje (16 voltam akkor...). Közben meg nem, szimplán van ott egy nyaralónk. Akkor fejezte be az áskálódást, mikor anyám megunta és meglátogatta a munkahelyén. Nem tudom, hogy mit mondott neki, de azóta csend van és ha véletlenül a nagyszüleimnél összefutunk, köszönnek és szedik a cuccaikat.
Szóval nem túl közeli velük a kapcsolatom, egy gyerekük van, most 8.-os. Erdészeti iskolába akar továbbmenni, Szegedre. Ahhoz messze laknak, hogy bejárós legyen, kollégiumba nem akar menni. Ezért ma felhívott az apám, hogy megoldható lenne-e az, hogy a vendégszobát hétfőtől péntekig használja a gyerekük? És hogy a rezsi felét így állnák ők... Nem is az egészet, a felét. Én így néztem, hogy komolyan gondolja-e, és igen... Mondtam, hogy ne haragudjon, vagy felőlem haragudhat is, de azok után, ahogy egész életemben viselkedett ő is, meg a felesége is velem, ráadásul a gyerekük is egy alattomos kis bunkó, még akkor se mennék ebbe bele, ha mostantól az egész életemet finanszírozni akarná. És külön vicces, hogy mikor kész lett a lakás, beköltöztem, berendeztük, a felesége mondta nekem, hogy minek vetettem ilyen lakást, más kollégiumban lakik végig blablabla. Most meg ők a kamasz gyereküket akarják a nyakamra küldeni, mert hogy szegény nem bírna kollégiumban élni.
Nagyim szerint gondoljam át, mert hogy ezzel nem az apámon segítenék, hanem a gyereken. De szerintem meg ezen semmi átgondolnivaló nincsen. Van nekem elég gondom, bajom az egyetemmel, nem kell ide egy lázadó kamasz, aki mellé pofátlan és bunkó is velem.
Szerintetek?
válasza:Nem tudom, hogy gondolták a szülők, hogy a 14-5 éves gyereknek csak egy szobára van szüksége ahhoz, hogy egy számára idegen városban (jól) tanulhasson. Ki fog neki enni adni? Ki felügyeli? Ki ellenőrzi, hogy tanul-e? Hogy nem csavarog, stb.. Már ez önmagában nagyon durva. (Ha meg elkezdene zülleni, az egészen biztosan a te mérgező befolyásod lenne az ő szemükben) A kollégiumban van számos nevelő tanár erre, határozott házirenddel (pl bezárják a bejárati ajtókat éjszaka).
Erre már csak hab a tortán, hogy van pofájuk téged megkeresni azzal, hogy vállald a feladatot, mert ... hát mert (fél)testvérek vagytok. Igen, azért, mert egy heréből származtok. Nevetséges. Ilyen erővel hadd költözzek hozzád, mert egészen biztosan volt egy közös ősünk.
Nagyon jól csinálod, hogy kiállsz magadért! Egy percig se inogj meg!
válasza:Felejtős. Ha normális lenne, és ha egyébként testvéremként szeretném, akkor igen.
Én pl az idősebbik mostohaöcsémmel simán éltem volna együtt, mert annak ellenére, hogy az anyjával és a saját apámmal nem jöttünk ki jól, vele igen.
De idegennel nem.
válasza:Persze majd fog menni az érzelmi zsarolás, hogy „még ennyi áldozatot sem vagy hajlandó megtenni a CSALÁDÉRT”, csak apuci ne felejtse már el, hogy egy jó kamatynál te neki többet sosem jelentettél. Szóval nyugodtan lehet emlékeztetni, hogy te is pont annyi energiát fektetsz a „családba”, amennyit apuka tett bele huszonx év alatt.
Az meg a másik fele a történetnek, hogy mindenféle pletykát terjesztett rólatok az áskálódó piccsa, de azért a kölykét neveld már fel te helyette? Vagy ezt hogyan gondolták? Mondjuk én azt is sejtem, hogy ez nem apád ötlete volt inkább...
Semmi szín alatt ne gondold meg magad, de még csak egy percig se legyen emiatt lelkiismeret-furdalásod!! Semmi közöd nincs ahhoz a gyerekhez, nem hogy még együtt is lakjál vele! Meg még el is várnák, hogy főzz rá, moss rá, takaríts utána, mert te vagy a felnőtt, ugye...
válasza:Na vegre egy tokos Kerdezo, aki kepes atlatni a szitan es nem engedi magat kihasznalni!
Nem is tartanam veluk a kapcsolatot!
Igen, itt nem "csak" annyi lenne, hogy használja a szobát, itt lakik a hónap nagyobb részében, meg letusol... Hanem figyeljek rá, oldjam meg a gondját-baját, ha van, neveljem, mikor az anyja sem tudta megnevelni...
Tudom, hülye példa, de kutyát is pont azért nem veszek magamnak, mert tudom, hogy nem lenne rá se időm, se energiám az egyetem mellett.
válasza: válasza: válasza:Kérdező, itt szerintem egyedül a nagyszüleid irányába van rizikó. Ugye ne felejtsd el, hogy nekik a másik gyerek is az unokájuk, te meg voltaképpen a testvére vagy. Nekik biztosan nagyon fáj ez a helyzet (ami persze nem a Te hibád).
Az viszont teljesen legitim érv a nagyszülők felé, hogy nem tudod vállalni egy kamasz gyerek felügyeletét (és ez igaz lenne akkor is, ha édes testvéred lenne és jóban lennétek!). Azt nem kell nekik ragozni h apád egy szemétláda es amúgy semmi köze nincs a lakásodhoz (de ha adott is volna bele, még akkor sem várhatnánezt tőled).
válasza: válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!