Az apámnak hogy lehet ennyire pofátlan kérése, ennyi idő után? Érthető, ha nem szeretnék segíteni?

Szegeden vagyok egyetemista. Mikor felvettek, azon a nyáron lett lakás véve itt nekem, azt az anyám és a nevelőapám férje állta teljesen (szerkezetkész állapotban vettük át, szóval bőven költeni kellett rá, bebútorozni stb). Az apám annyit nem kérdezett, hogy van-e valamire szükségem. De igazából nem lepett meg, mert a 25 ezres gyerektartást nem fizette soha "nincs pénze" címszó alatt. Nekem szülinapra, névnapra, karácsonyra sosem volt tőle ajándék, vagy egy csoki, virág, akármi. Mikor végzős voltam, se a szalagavatómra, se a ballagásomra nem jött el, mert "nem szereti az ilyen eseményeket".

4 éves koromban váltak el, azóta évente 2-szer, ha látom. Köztudott a családban, hogy azért, mert az "új feleség" nem bírt soha elviselni, mert az anyámra emlékeztetem. De akart ő mindent, örökségből kitúrni, megutáltatni a nagyszüleimmel (akik amúgy mindennél jobban szeretnek), pletykált rólam, az anyámról és a nevelőapámról olyanokat, hogy mi azért vagyunk annyit Ausztriában, mert ott futtat minket az anyám férje (16 voltam akkor...). Közben meg nem, szimplán van ott egy nyaralónk. Akkor fejezte be az áskálódást, mikor anyám megunta és meglátogatta a munkahelyén. Nem tudom, hogy mit mondott neki, de azóta csend van és ha véletlenül a nagyszüleimnél összefutunk, köszönnek és szedik a cuccaikat.

Szóval nem túl közeli velük a kapcsolatom, egy gyerekük van, most 8.-os. Erdészeti iskolába akar továbbmenni, Szegedre. Ahhoz messze laknak, hogy bejárós legyen, kollégiumba nem akar menni. Ezért ma felhívott az apám, hogy megoldható lenne-e az, hogy a vendégszobát hétfőtől péntekig használja a gyerekük? És hogy a rezsi felét így állnák ők... Nem is az egészet, a felét. Én így néztem, hogy komolyan gondolja-e, és igen... Mondtam, hogy ne haragudjon, vagy felőlem haragudhat is, de azok után, ahogy egész életemben viselkedett ő is, meg a felesége is velem, ráadásul a gyerekük is egy alattomos kis bunkó, még akkor se mennék ebbe bele, ha mostantól az egész életemet finanszírozni akarná. És külön vicces, hogy mikor kész lett a lakás, beköltöztem, berendeztük, a felesége mondta nekem, hogy minek vetettem ilyen lakást, más kollégiumban lakik végig blablabla. Most meg ők a kamasz gyereküket akarják a nyakamra küldeni, mert hogy szegény nem bírna kollégiumban élni.

Nagyim szerint gondoljam át, mert hogy ezzel nem az apámon segítenék, hanem a gyereken. De szerintem meg ezen semmi átgondolnivaló nincsen. Van nekem elég gondom, bajom az egyetemmel, nem kell ide egy lázadó kamasz, aki mellé pofátlan és bunkó is velem.

Szerintetek?