Titeket támogattak a szüleitek amikor munkanélküliek voltatok?
Páromat nem igazán támogatják, nem tudom mit gondolnak miből él. Több hónapja keres állást, decemberig nagyjából eltartotta magát a megtakarításából, de jelenleg majdnem mindent én fizetek.
Átlagos fizetésem van, ha ő is dolgozna tudnánk félre is tenni, de így mindig feléljük az egészet. A szülei nem adnak neki, pedig kicsit jobban áll a családja mint mi. Nekem segítenek folyamatosan a szüleim és rosszul érzem magam, hogy mindent nekem kell előteremteni, ahelyett, hogy ezt az összeget félretenném későbbre.
Kérni nem nagyon mer mert csak leszidják, hogy dolgozni kellene, amit tényleg próbál, de nem könnyű elhelyezkedni vidéken. De ez mégsem teljesen jó így, hogy nekem kell eltartani amikor ez még nem házasság.
24/N
Akármennyire is csípi egyesek szemét, a szülő jobban teszi, ha még életében megtanítja a gyerekét arra, hogy nem mehet haza élősködni minden alkalommal, mikor elszarta a pénzügyeit. 30 éves embereknek már rég a saját családjukról kellene gondoskodni, nem másnak etetni őket.
Anyuka meghal, hova mész?
Nálunk mindenki támogatna mindenkit a családban, ha valaki egzisztenciálisan megzuhan, mondjuk munkahely elvesztése, betegség, vagy egyéb csapások miatt, ezért nekem is furcsa lenne a helyedben, hogy ez nem merül fel a párod szülei részéről, de végülis akceptálható. Gyermektelen fiatal felnőtt pár vagytok, mi a legrosszabb, ami történhet veletek? Az is lehet, hogy a párod szülei úgy ismerik a fiúkat, mint aki hajlamos elkényelmesedni, és ezt nem szeretnék. Nem tudom, ezt te tudhatod.
Azokkal viszont nem értek egyet, akik gúnyosan, lenézően beszélnek arról, ahol a szülő támogatja a felnőtt gyerekét. Az én és a férjem szülei is sokkal stabilabbak és szabadabbak anyagilag, mint mi, ezért harmincas, sokgyerekes fejjel is kapunk tőlük segítséget olykor, pl. megvesznek egy bútort, vagy ilyesmi, pedig még csak rá se szorulunk, nem is kérjük. Kb. 28 éves korunkig mindkettőnket havi szinten, rendszeresen támogattak anyagilag. Ha elveszítenénk a munkánkat, egészen biztosan segítenének, kérés nélkül. Huszonévesen ezt még nem tudtuk volna ugyanígy viszonozni, de ma már ők is számíthatnak ránk anyagilag, ha krízisbe kerülnének. Még a tesómmal is számíthatnánk egymásra a bajban. Sőt, sok éve még a barátnőmmel is támogattuk egymást anyagilag, illetve főleg én őt, pénzzel is és lakhatással is, mert őt a szülei nem tudták.
A férjemmel meg gyakorlatilag egyek vagyunk.
Az én szememben nem szégyen, ha valaki megzuhan anyagilag, és természetes, hogy a szűk körünkben számíthatunk egymásra mindenben, pedig nem pelenkás anyuci pici fia-lánya vagyunk, hanem összetartó család.
"mégsem teljesen jó így, hogy nekem kell eltartani"
Igen, valoban nem jo, de az se lenne jo, ha a szulei tartanak el.
Ha elfogyott a megtakaritasa akkor barmilyen munkat be kell vallalni, mar nem lehet valogatni
Igen.
Azután amikor vissza mentem dolgozni én is segítettem őket.
Nem tudom ebben mi olyan nagy ügy.Egy család vagyunk,ha valakinek valami gondja van segítünk édes mindegy,hogy kiről van szó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!