Titeket támogattak a szüleitek amikor munkanélküliek voltatok?

Tisztázd magadban, hogy miért zavar a helyzet. Elégedett vagy azzal, ahogyan állást keres? Elégedett vagy azzal, amit munkanélküliként csinál? (Háztartásból kivesz e nagyobb részt, vagy maszekol valamivel?) Elégedett vagy azzal, ahogyan kezeli a tőled kapott pénzt? (Szórja két kézzel hobbira, hülyeségre, vagy csak a szükséges dolgokat veszi?)

Más lehetőségek:

Félsz, hogy kihasznál, aztán elhagy, miután talpra állt? Vagy attól tartasz, hogy több ilyen időszak várható, és mindig elúsztatja a megtakarításotok? Esetleg attól félsz, hogy természetesnek veszi majd a te szüleid segítségét, míg a sajátjaitól semmit nem vár el?

A probléma köztetek lesz, a szüleitek ebben mellékszereplők.

Nem. Nem is kértem tőlük semmit, idősek, nyugdíj mellett dolgoznak, én meg nem vagyok egy élősködő...

A megtakarításaim éltem fel abban az időszakban. Mondjuk én eleve úgy "készültem", hogy egy évig munkanélküli leszek, erre (is) gyűjtöttem előtte.

Pofámról leégne a bőr, ha felnőtt, külön élő emberként bármiben a szüleim támogatását várnám(ez igaz rád és a kanira is).

Kérdező nem tartod cikinek hogy a szüleid pénzelnek még mindig? Pelust is cserélnek még rajtad esetleg? Úgy könnyű felnőttet játszani ha bármikor megnyithatod a pénzcsapot.

Nem kap semmit, vagy nem kap az igényeinek megfelelő munkát?

Csak mert vidéki vagyok, és itt több olyan cég van ahova nem kell végzettség, megtanitanak ők, csak menjen valaki dolgozni.

25

A párkapcsolat nem arról szól édesen, hogy örökbefogadsz valakit az anyjától.

Nem tudom más hogy vagy vele, de én a világon a legmegalázóbb dolognak érezném, hogy a páromon élősködök munkanélküliként.

Sajnos itt nem arról kellene beszélni, ki tartson el egy felnőtt embert, hanem ő magának kellene lépnie.