El tud múlni egy anyai szeretet?

Én kapcsolatom 18 eves koromban lett így anyukámnal, amikor is külön költöztem tőlük, de ennek örültem, mert a levalas és a felnőtté válas jele volt.

Azóta 48 éves vagyok, anyu 80,és ez így is maradt. Ettől még szeretjük egymást.

Biztos hogy nem múlt el. De ha ilyen kemény munkája van, akkor lehet hogy mélypontra jutott. Van egy olyan állapot amit kívánok hogy sose tapasztalj meg, amikor az embert semmi nem érdekli. Ilyenkor nagyon fontos lenne időnként kiszakítani a hétköznapokból.

Azok a programok amiben mindketten jól érzitek magatokat jók lennének, mégha erőltetned is kell nála. Fontos hogy a figyelme ne a sok sz. ron legyen folyamatosan mert az lehúzza.

Addig orulj mig nincs a nyakadon. Megorultem anyamtol mikor meg 22 evesen is kisbaba voltam neki. Na lekaparhatatlan...

Csak rajott hogy felnott vagy, ettol meg szeret.:)

Cseréljünk. Az enyém kimondta, hogy egy vadidegen (akivel még soha sem találkozott) fontosabb neki, mint mi, a családja, meg fogja őt látogatni, és sanszos, hogy ha nagy lesz az egymásra találás, vissza sem jön, mert minek.

És ez a jobbik eset, mert a pali leellenőrizhető, pár éve két hétig szemét gyilkos voltam, mert nem mentem el kezesnek élete szerelméhez, akit mindenáron meg kell menteni, és ahhoz neki kellett volna egymilliós hitel, és hiába mondtuk, hogy csaló. Az volt a mákja, hogy a nyugdíja nem fedezte a hitelt, én meg nem írtam alá a papírokat.