Az anyám burkoltan közölte, hogyha férjhez megyek, többet haza se menjek? Mire jó ez neki?
Volt egy hároméves, mesébe illő párkapcsolatom. Tényleg minden tökéletes volt, a tenyerén hordozott, és már együtt is éltünk, szóval azt se lehet mondani, hogy heti egyszer találkoztunk volna és azért éreztem így... Viszont a párom idősebb (23 év van köztünk), valamint gyereket sem akar. A családom pedig már kb. 17 éves korom óta fújja, hogy de jó is lesz, ha majd gyereket szülök és lehet unokázni. Szóval ez lett belém sulykolva, hogy nekem maximum 25 éves koromra anyukának kell lenni, mert hogy az a legnagyobb boldogság a földön.
Valamennyire a családom nyomása miatt szakítottam vele tavaly tavasszal, pedig már beszéltünk eljegyzésről, esküvőről is... De megmondta, hogy a gyerektémában nem fog változni a véleménye soha, arra ne is várjak.
Utána volt egy nyaram tele szörnyű randikkal, és rájöttem, hogy a 20-25 éves korosztály férfiban szörnyű. Volt srác, aki közölte velem a McDrive-ban (ott volt a fancy randi), hogy miattam tankolt 2000 forintot a kocsijába és hogy akkor fizetném a kaját? Hát oké, erre kikért magának 4 ezer forintért menüt, plusz sajtburgereket, Mcflurryt, aztán a város szélén megettük egy parkolóban a kocsi mellett, hogy ne legyen kajaszag benne, utána megkérdezte, hogy hátul nincs-e kedvem kicsit "összebújni" vele, ha már elvitt vacsizni. Egy másik közölte, hogy ő még 25 évesen a szüleivel él és hogy a szülei szeretnének megismerni, mert sokat mesélt rólam és nem szívesen engedik el idegenekkel amúgy sem (3 hetet beszéltünk előtte). Volt, aki az első randi után elmondta nagy őszintén, hogy két párkapcsolata is van, de hogy már unalmas a szex mind a két lánnyal és ezért ismerkedne, reméli nem zavar, ha nem tudja minden idejét nekem szentelni. Rengeteg ilyen, és ehhez hasonló élményem volt a tavalyi nyáron és ott realizálódott, hogy a párom mekkora egy főnyeremény. Udvarias, vicces, jó megjelenésű, ad magára. És nála azon tudtam maximum problémázni, hogy itthonra a fekete melegítőhöz miért mintás zoknit vesz fel, vagy hogyha kértem, hogy hazafele hozzon avokádót nekem, akkor nem elég érettet vett. És minden randim után azt éreztem, hogy egy világi idióta vagyok, amiért szakítottam vele. Ősszel újra összesodort minket a sort véletlenül, és azóta együtt vagyunk ismét. Újra boldog vagyok, az estéim már nem depressziós sírással végződnek, azt érzem, minden a helyére került. Főleg hogy tudom, eljegyzést tervez a párom...
Jövő héten elutazunk, én arra tippelek, hogy majd ott. Ezt meséltem anyukámnak is, azt hittem, velem fog örülni, erre elkezdte mondani, hogy ez nagyon korai, hová sietünk és hogy nagyon gondoljam át a döntésemet, mert ha ezzel a férfivel maradok, hozzájuk már nem kell menjek. Mert hogy ő nem fogja támogatni az életem legrosszabb döntését, és nem fog boldogan mosolyogni az esküvőn sem. A férje szólt rá, hogy azért elég már, ilyet ne mondjon.
Nem értem, miért viselkedik így. Azt mondja, hogy neki az én boldogságom a legfontosabb, mégis neki az a fő, hogy unokázzon és szerintem ezért van "megsértődve". Erőltessem, hogy elfogadja a kapcsolatomat, vagy vegyem komolyan, amit mondott, és ne keressem, ne menjek oda egy ideig, hátha észbekap?
Idősebbekkel is randiztam az elején (30-33 évesekkel kb). De ott sokszor kiderült, hogy amúgy házasok, de nagyooon rossz a házasságuk. Ha kérdeztem, hogy miért nem válnak el, akkor jött az, hogy mert a feleség vinné a vállalkozás felét, 90 milliós házat építtetett a házasság után, biztos nem fizeti ki a felét egy válásnál stb. Vagy volt, aki felvállalta, hogy elvált, csak a 3 db 6 éven aluli gyerekét felejtette el említeni. De olyan is volt, hogy randiztunk kétszer, aztán a feleség írt nekem üzenetet, akiről nem is tudtam. Hogy szálljak le a férjétől, ne keressem, semmit nem akar tőlem. De volt olyan is, aki 33 évesen még az anyjával lakott (véletlen derült ki), néhány nap beszélgetés után már azzal jött, hogy ő onnan minél hamarabb költözne és hogy több barátja is már pár randi után összeköltözött a párjával, aztán évekig együtt voltak és hogy nekem merre is van a lakásom?
Szóval az elején még nyitott voltam tényleg bármire, bárkire, de az idősebbek közül sokan csak az asszonyka melletti titkos kapcsolatot keresik. Több, évek szingli barátnőm is mondta, hogy a felhozatal pasikban szörnyű, nagyon nehéz olyat találni, aki mindenhogy megfelelő. Én megtaláltam, boldog vagyok mellette és szeretjük egymást. Miért dobnám el?
Én amolyan hosszútávon gondolkodó vagyok (akár évtizedek), szóval ennek fényében vedd figyelembe a véleményemet.
Vagy te teszem azt 23 és 23 év van köztetek. A párod tehát 46 éves. Mire te leszel 60, ő lesz 83 éves. Mire te leszel 80, addigra ő halott lesz (ha csak valamilyen csoda révén meg nem éli a 103-at). Arról nem is beszélve, hogy 50 fölött az élet bekeményít már, és az eddigi életviteled visszaköszön (ha káros volt, akkor kétszeresen is).
Arra akarok csak kilyukadni, hogy nagy köztetek a korkülönbség és ha netán beüt az "egymással élitek le az életet" forgatókönyv, akkor is. Egyszerűen arra vagy kárhoztatva ezzel a kapcsolattal kérdező, hogy végig nézd, ahogy (a te korodhoz képest) idő előtt elveszíted az embert, akit a legjobban szeretsz a világon. Az életed utolsó negyede mindenképp szenvedés lesz, pláne ha sokat fog élni a párod és a korral járó leépülések beütnek. Ápolnod kell majd idővel, ott kell lenned, át kell élned, végig kell nézned.
A kérdésem, vállalod így is? Mert akkor hajrá. És persze, mondhatnánk, hogy kár még ezen gondolkozni, de nem, ez baromság. Számára már csak az öregkor következik, előtted meg még ott az élet. Mérlegelj, hogy megéri-e az életéveiddel így dobálózni.
A legjobb barátnőm és a férje közt 22 év volt, sajnos a férj tavaly, 78 évesen meghalt. A legjobb házasság volt ..
De te olyan ritka ellenszenves vagy hogy őszintén drukkolok annak, hogy pofára ess és ne kérje meg a kezed 😂😂😂
Én már 37 éves vagyok, és örülök, hogy nem szültem eddig, valószínűleg sokkal több defektesbe futottam már bele, mint a kérdező, pedig próbálkoztam, nem a zárt ajtó mögött vártam a fehér lófarkú herceget... Rengeteg olyan szülőt is látok, akik megbánták, nem bírják türelemmel, anyagilag, váltak volna már rég, ha nem lenne hitel rajtuk, meg nem lennének a gyerekek, akik már nem cukik, hisztiznek, nem fogadnak szót, a kis totyogósnak is kezébe nyomják a telefont, mert addig is csendben van, később meg a játékokat szidják, amiért függő lesz a gyerek, pedig ők nem foglalkoztak vele, hanem rábízták a kütyüsitterre, hogy csendben legyen...
Nagyon sok szülő elköveti a hibát, hogy a gyerekén keresztül a saját vágyait akarja megvalósítani, sokszor már pici korban, ez nem helyes.
A te életed, a te döntésed.
Szerintem is hülyeséget csinálsz, mert ilyen korkülönbséggel tuti gáz lesz a vége a dolognak. Ha meg mégsem, akkor is kb 40-50 évesen özvegy leszel, gyerek meg minden nélkül, na AZ lesz az igazi kegyetlen magány, és még életed jelentős része hátra lesz, csak már a kutyának nem fogsz annyi idősen kelleni.
De ennek ellenére ha te mégis a bácsit választod, akkor ezt anyádéknak illene elfogadnia. Ha a patásördögöt is viszed haza férjedként, amíg normálisan viselkedik veled és velük, addig egy jó szülő szerintem nem tagadja meg a gyerekét a választása miatt. Nyilván el vannak keseredve, meg ég a fejük kínjukban a kapcsolatod miatt, de fontosabb lenne ennél, hogy ne veszítsenek el, ha igazán szeretnek.
Szerintem vedd komolyan a kérését, ne keresd, majd ő keres, ha akar. És akkor eldöntheted, hogy megocsátasz-e neki a viselkedése miatt.
Van amúgy bőven normális srác 35 alatt is, nekem minden barátnőm férjhez megy lassan (~25 éves korosztály), és nem apjuk korabeli emberekhez. De ha te tényleg úgy érzed, ő az igazi, akkor sok boldogságot, ne anyád véleménye legyen a döntő! Csak legyél felkészülve a rossz kimenetre is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!