Mit csináljak, ha a sírás fojtogat, amikor arra gondolok, hogy haza kell költöznöm a szüleimhez?
Egy határmenti kisvárosban nőttem fel, és nem fogom túldramatizálni a helyzetet, hogy köves út sincs és a legközelebbi Interspar is 50 perc kocsival, mert azért egy jobban szituált város.
Van Aldi, Lidl, Tesco, de pl. nincsen egy normális étterem, vagy kávézó. Ruhaboltok se nagyon, csak az "Ani divat", meg Ázsia Center. Nincs a környéken nagyobb város, Budapest több, mint 200 km. Se színház, se múzeum, se mozi. Nincsenek kulturális programok, semmi. És sajnos nem is Ausztriával határos, hogy néha kimehessen oda az ember, vagy valami...
18 évesen elkerültem onnan, mert Budapesten kezdtem a továbbtanulást. Jelenleg harmadéves joghallgató vagyok. Az anyám mindenáron azt akarja, hogyha itt végzek, költözzek haza és dolgozzak a férjének (ügyvéd). Mert hogy mit akarok Pesten kezdeni magammal, itt a friss jogászokat csicskásnak veszik fel, sosem lesz lehetőségem saját irodát nyitni, otthon meg átvehetném teljesen a férjéét majd. Meg hogy eladom az itteni lakást és ennek az árából otthon kacsalábon forgó palotát lehet építtetni. Ja, csak az sem 3 hónap, hanem minimum 2 év, ha minden jól halad. Addig nekem velük kéne éljek. Ez is zavar, hogy 18 éves korom óta egyedül élek, senkihez nem kell alkalmazkodnom, azt csinálok és akkor, amit szeretnék. 23-24 évesen pedig költözzek vissza az emeleti gyerekszobámba ÉVEKRE. Így is ha hazamegyek, az anyám mindenről elszámoltat. Hová megyek, kivel, minek. Ha mondjuk tovább maradok, mint este 7, hívogat, hogy mikor megyek már haza és "ne legyél ott, ne zavarjál". Ismerkedni sem nagyon lehet ott, mert az összes korombeli elmegy, aki meg ott ragadt, az olyan is...
Most nyáron voltam ott többet és azért a nyári időszak mindenhol forgalmasabb, de ott este 9 után megállt az élet. Semmi nincs nyitva, nem tudtunk beülni a barátnőimmel este 10-kor egy pohár borra, de még taxit sem tudtunk hívni, mert hétköznap azok se járnak.
Az anyámékon is látom, hogy annyi az életük, hogy eljárnak dolgozni, utána boltba mennek, majd haza. Nem akarok így élni és ha belegondolok, hogy ez vár rá is, sírhatnékom van.
Ez nekem mindig nagyon tetszik, hogy manipulativ szülők azzal csábítják a gyerekeiket, hogy idővel átvehetik az üzletet. Hát persze, ha szerencséd van, akkor 20 év múlva, de addig is dolgozz ott, alkalmazkodj hozzájuk.
Kérdező, nem kell visszaköltöznöd. Felnőtt ember vagy, neked kell döntéseket hoznod és a döntésed következményeivel együttélned.
"Mit csináljak, ha a sírás fojtogat,"
Hagyd abba a picsogást, és dolgozz a terveiden!
"amikor arra gondolok,"
Nem kell rágondolni.
"hogy haza kell költöznöm a szüleimhez?"
Egyáltalán nem kell hazaköltöznöd. Ezt csak te képzeled a fejedben, mert be vagy szarva anyádtól, ki tudja miért.
A többit leírták előttem.
Magad szempontjából értem, de de azt hogy hagyjuk figyelmen kívül hogy milyen édesanyád, mert ezt nektek kel rendezni.
Én vidéki gyerek voltam, ott nőttem fel. Nagyszüleim egyik oldalról Erdélyből jöttek másik oldalról pedig egy kis faluból származó egyszerű földművesek.
Budapesten dolgozva éveken át azon töprengtem hogy ez a sok ember ez a folyamatos felfordulás, vég nélküli zaj, stressz miért szeretik.
És igen az hogy ott van minden, venni akarsz valamit csak kinyújtod a karodat, ki akarsz mozdulni, ugyan ez, kultúra igényed van az is van. Vidéken mi van? Ugyan már semmi. Hogy mi van ott? Csend és olyan nyugalom ami egy nagy városban tökéletesen elképzelhetetlen.
Hiába dolgoztam Budapesten mindig is lakni ha fizetnének se mennék.
Nekem hétvégén csend kell, a szomszéd kakasának kukorékolása. Hagy a gyerek nyugodtan ki be járkálhat, mehet szomszédolni. Nekem nem ér annyit ez a minden egy karnyújtásnyira hogy feladjam ezt a nyugalmat.
Sírni? Én fiztenék érte ha egész életemben egy kis faluban lakhatnék a világ végén. HA kell valami majd inkább utazunk.
nem akarok beülni borozni, éttrmezni, cukrázdázni. Kultúra érdekel de oda megint el lehet utazni ha az ember akarja. Nem hiányoznak a boltok, hogy ha hétvégén kell egy tekercs szikszalag, akkor elrohanok egy boltba. Átmegyek a szomszédba hogy van -e neki ha nincs akkor beszélgetünk aztán majd veszek hétköznap. Vásárolni heti 1x járunk. Nem viszi az időnket.
Szóval nekik az az életük. Én imádtam mindig a déd szüleimhez járni.
Az a nyugalom, a csend. Ki nem állhatom ezt a büdös, koszos, nagyvárost. Vannak szép helyek, épületek. De mindig szabadulni akarok innen. Kollégáim mindig irigykednek hogy annyira kisimult vagyok hétfőn reggelre. Nekik ehhez le kell menni 2 hétre a Horvát tengerpartra.
A többi hogy haza költözöl vagy nem az a te dolgod.
Magyarországon jogász? Ügyvéd? Hát... Kell kell, jól fizet, de légy becsületes, ember és ne pénz legyen az ami a legfontosabb. Légy különb mint az ügyvédek 95% -a. Igen akkor nem 5 év alatt gazdagodsz meg. Cserébe lesz gerinced.
Te döntésed hogy hova költözöl. Hol lax. Édesanyád elmondhatja mit szeretne, mi a vágya de nektek kell megbeszélni.
Különbözőek vagyunk, más-más igényekkel.
Tiéd a lakás? Vagy attól félsz, ha nemet mondasz a hazamenetelre, akkor anyádék elveszik a lakást alólad? Mondhatod esetleg, hogy kapcsolatod van kialakulóban, nem mész haza egyelőre.Majd... Aztán megint mondasz valamit. pl. jó a munkahelyed, tele van jó lehetőséggel, sokat tanulhatsz a kollégáktól. Halogass állandóan..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!