Mit csináljak, ha a sírás fojtogat, amikor arra gondolok, hogy haza kell költöznöm a szüleimhez?

Azért megnézném, hogy a sok szájkaratés felnőtt ember létére hogyan „pofázna vissza” az anyjának. Mert mondani könnyű, hogy mit/hogyan kellene mondani, de hasonló helyzetben ti sem tennétek másként, mint elodázni az elkerülhetetlent.

Attól még lehet valaki jó ügyvéd, hogy a saját szüleinek nem tud ellentmondani. Pont azért, mert az ügyféllel és annak ellenfelével csak a per erejéig kell a kapcsolatot tartani, a saját anyjával pedig életük végéig, és senki nem akar az anyjával összeveszni, ha nem muszáj.

Nehéz döntés előtt állsz, ez tény. Hogy hogyan tudod megoldani, az csak rajtad múlik. Pláne így, hogy nem kevés pénzt öltek/ölnek a taníttatásodba, ezzel kvázi eladtad a lelked nekik. Még a végén visszakövetelik a beléd invesztált összegeket.

Az viszont nem egy jó dolog, hogy ezen zokogsz, ha eszedbe jut. Lehet, hogy egy terápia jót tenne, hogy legalább a tényt fel tudd dolgozni.

Szerintem ezen kár előre rágódnod, ez úgymond a "jövő problémája" és addig még annyi minden történhet, hogy lehet a szüleid is másképp fogják majd gondolni vagy te sem fogsz már ezen agyalni, hogy mi lesz ha. Lehet, hogy majd szimplán úgy alakul az életed, hogy fel sem merül a hazaköltés lehetősége pl. munka, kapcsolat, tanulás vagy bármilyen egyéb lehetőség, kötelesség, élethelyzet miatt.

Én hasonló vidéki kisvárosból származom és gyerekként nagyon szerettem ott lakni, de már kamaszkoromban is inkább egy nagyobb városba vágytam, később már a nyári szünetek is egyre rosszabbak voltak és mára már egészen biztos vagyok benne, hogy max. látogatóba érkezem majd haza, de nem ott képzelem el az életemet. Egy gyereknek vagy egy idősebb korosztálynak lehet, hogy megfelelő az a környezet és a város nyújtotta lehetőségek, de az én korosztályomnak szerintem nem, vagy legalábbis nekem nem. Ahogy mondod, nálunk sincsenek kellemes beülős vendéglátóhelyek, nincsenek programok vagy más szórakozási lehetőség (max. néha van táncos délután a nyugdíjasoknak, valamilyen pályázati pénzből szervezett ingyenes koncert, gyereknap, harangszentelés), kevés a munkalehetőség és az sem feltétlenül a fiatal, diplomás réteget szolgálja ki, korlátozottak a tanulási lehetőségek is (gondolok pl. tanfolyamokra, workshopokra), nem jó a tömegközlekedés és lehetne még sorolni. Eleve a saját családomon kívül nem is ismerek ott senkit, az összes korombeli ismerősöm (pl. volt osztálytársak stb.) is továbbállt és az ember nem is nagyon találkozik ott másokkal, hiszen nincsenek programok, közösségek, helyek ahol lehetne ismerkedni és általában még az utcák is teljesen üresek, síri csend van. A legtöbb embernek ott tényleg annyiból áll az élete, hogy elmegy dolgozni, elmegy a boltba és utána megy is haza, otthon valamit prücskörészik és ennyi. Én fiatalként nem erre vágyom, így tudom nem is fogok ottmaradni. A szüleimet sem éri ez váratlanul, hiszen ezzel már ők is régóta tisztában vannak, megértik és ők támogatnak is a döntésben. Holott nyilván ők is örülnének neki, ha maradnék, közel lennénk egymáshoz stb., de elfogadják, hogy mindenkinek megvan a maga élete és nem biztos, hogy mindenki ugyanúgy gondolkozik.

De miért is "kell" hazaköltöznöd?

A címből azt hittem , valami fontos oka van, betegápolás, stb, erre kiderül, hogy au ok csak annyi, hogy "anyám úgy akarja ".

#11 Bocs de 23-4 éves létedre ennyi hisztit lezavarni és mintha szándékosan nem akarnád megérteni.

Te azt hiszed hogy nekem szenvedés vidéken lakni vagy másnak? Hogy szándékosan teszem a szomszédba a gyereket? Magától megy. Tudod ezt hívják kommunikációnak. Szeret barátkozni. Nyilván be vannak szorulva a lakásba egy erdő szélén. Folyton int lógnak. Hogy akkor egész nap otthon ülök? TV -t nézek? Ha kultúrára van igényem ott az autó és kész.

Járunk színházba, ha úgy van moziba, kiállításra, koncertre. Nem a falunap az egyetlen esemény. Mondjuk az nálunk nincs, de itt is össze lehet ülni a barátokkal, sőt nyitvatartási idő sincs a kertben :)

Te a kifogásokat gyártod hogy miért ne kelljen megérteni a másikat és nem bírod elfogadni hogy másnak az nem jó ami neked. Ez a helyzet. Gyerek vagy még lélekben.

Azt hiszed hogy csak Budapesten van minden? ÓÓ ha...

Engem speciel azért foglalkoztatnak hogy míg mások a kifogásokat gyártják én engedjem el és a megoldásokat szállítsam, mert ettől megy előre az élet, nem a kifogásoktól.

Magyarország nem Budapest... Ugyan ez igaz más országok nagy városaira is.

Anyukád lehet igazán vacakul érezné magát Budapesten ha mondjuk felköltözne. Mocsok, zaj, rossz levegő, agresszív emberek. Nem hatná meg a Szmogos kilátás a rúftop bárban.

Fogadd el hogy nem mindenki olyan mint te :) Ennyi az egész. Élvezd a gondtalan életed ameddig tart. Aztán jönnek úgy is a jóval több felelősséggel járó dolgok. Akkor nem lesz mindenre időd amit szeretnél.

Anyukádat pedig meg kell tanulni kezelni.