Az anyám burkoltan közölte, hogyha férjhez megyek, többet haza se menjek? Mire jó ez neki?
Volt egy hároméves, mesébe illő párkapcsolatom. Tényleg minden tökéletes volt, a tenyerén hordozott, és már együtt is éltünk, szóval azt se lehet mondani, hogy heti egyszer találkoztunk volna és azért éreztem így... Viszont a párom idősebb (23 év van köztünk), valamint gyereket sem akar. A családom pedig már kb. 17 éves korom óta fújja, hogy de jó is lesz, ha majd gyereket szülök és lehet unokázni. Szóval ez lett belém sulykolva, hogy nekem maximum 25 éves koromra anyukának kell lenni, mert hogy az a legnagyobb boldogság a földön.
Valamennyire a családom nyomása miatt szakítottam vele tavaly tavasszal, pedig már beszéltünk eljegyzésről, esküvőről is... De megmondta, hogy a gyerektémában nem fog változni a véleménye soha, arra ne is várjak.
Utána volt egy nyaram tele szörnyű randikkal, és rájöttem, hogy a 20-25 éves korosztály férfiban szörnyű. Volt srác, aki közölte velem a McDrive-ban (ott volt a fancy randi), hogy miattam tankolt 2000 forintot a kocsijába és hogy akkor fizetném a kaját? Hát oké, erre kikért magának 4 ezer forintért menüt, plusz sajtburgereket, Mcflurryt, aztán a város szélén megettük egy parkolóban a kocsi mellett, hogy ne legyen kajaszag benne, utána megkérdezte, hogy hátul nincs-e kedvem kicsit "összebújni" vele, ha már elvitt vacsizni. Egy másik közölte, hogy ő még 25 évesen a szüleivel él és hogy a szülei szeretnének megismerni, mert sokat mesélt rólam és nem szívesen engedik el idegenekkel amúgy sem (3 hetet beszéltünk előtte). Volt, aki az első randi után elmondta nagy őszintén, hogy két párkapcsolata is van, de hogy már unalmas a szex mind a két lánnyal és ezért ismerkedne, reméli nem zavar, ha nem tudja minden idejét nekem szentelni. Rengeteg ilyen, és ehhez hasonló élményem volt a tavalyi nyáron és ott realizálódott, hogy a párom mekkora egy főnyeremény. Udvarias, vicces, jó megjelenésű, ad magára. És nála azon tudtam maximum problémázni, hogy itthonra a fekete melegítőhöz miért mintás zoknit vesz fel, vagy hogyha kértem, hogy hazafele hozzon avokádót nekem, akkor nem elég érettet vett. És minden randim után azt éreztem, hogy egy világi idióta vagyok, amiért szakítottam vele. Ősszel újra összesodort minket a sort véletlenül, és azóta együtt vagyunk ismét. Újra boldog vagyok, az estéim már nem depressziós sírással végződnek, azt érzem, minden a helyére került. Főleg hogy tudom, eljegyzést tervez a párom...
Jövő héten elutazunk, én arra tippelek, hogy majd ott. Ezt meséltem anyukámnak is, azt hittem, velem fog örülni, erre elkezdte mondani, hogy ez nagyon korai, hová sietünk és hogy nagyon gondoljam át a döntésemet, mert ha ezzel a férfivel maradok, hozzájuk már nem kell menjek. Mert hogy ő nem fogja támogatni az életem legrosszabb döntését, és nem fog boldogan mosolyogni az esküvőn sem. A férje szólt rá, hogy azért elég már, ilyet ne mondjon.
Nem értem, miért viselkedik így. Azt mondja, hogy neki az én boldogságom a legfontosabb, mégis neki az a fő, hogy unokázzon és szerintem ezért van "megsértődve". Erőltessem, hogy elfogadja a kapcsolatomat, vagy vegyem komolyan, amit mondott, és ne keressem, ne menjek oda egy ideig, hátha észbekap?
Kezd az egész tényleg nagyon zavaros lenni.
Nem ismerlek kérdező, csak próbálom a személyiséged, téged kibogozni abból amit leírtál.
Ez a pasi tényleg nagyon szupernek tűnik, kedvesnek és odaadónak, nem kétlem hogy egy főnyeremény.
De nekem nagyon nagyon hiányzik a kapcsolatotok leírásából, az a bizonyos "fűszer".
És tudod mit? Ha ez a hozzávaló megvan egy kapcsolatban, minden más levan szarva. Nem érdekel a korkülönbség, mindent megoldunk majd együtt. Nem vágyunk gyerekre? Nincs gond, jól elleszünk mi ketten is.
Teljesen lényegtelen, és ezt kimerem jelenteni hogy nem bullshit.
Viszont, rengeteg jellemzőt írtál, hogy mennyire jó pasi, milyen jól viselkedik és kimagaslik a többi hülyegyerek mellől.
Mégse érződik a szerelem, hol van a tűz és az összetartozás?
Ha ez lenne, semmi esetre se hagytad volna el azért, mert a szüleid nem tudtak volna befolyásolni.
6-éve vagyok házas, 8-éve vagyunk együtt és sokminden történt a kapcsolatunkban.
Mi baromi szegények voltunk, mikor összejöttünk, bár most se vet fel a pénz, összességében átlagos életet élünk, mindenünk megvan, de kemény munka árán. Őszintén, a férjemnek rengeteg hibája van, mint minden embernek ezen a földön, de én mindentől függetlenül szeretem.
Egyszerűen és gondolkodás nélkül kitudom mondani, hogy vele akarom leélni az életem és gyerekeket akarunk, szerelemből.
Ez ami köztünk van, nem olyan szerelem már ami az elején volt. Akkor lángolt, és heves volt, most már nem fellángolás az egész. Most már, tartósan ég és nincs rózsaszín köd. Már látom a hibáit, látom a kapcsolatunk gyengeségeit, mert hibák mindig minden kapcsolatban vannak. Most már eltelt 8-év, voltak hullámvölgyek, volt sírás, nevetés, betegség, szegénység és egy nagy nagy halom gond, és mindent mégis körbevett egy amolyan szétszakíthatatlan összetartozás, és boldogság.
Gondolod, nincs szükséged egy olyan érzésre, hogy bárhol vagy és bármi történjék veled, biztonságban vagy valaki oldalán? Nem anyagi biztonságban, hanem egy megfoghatatlan érzelmi biztonságban. Hogy biztos legyél benne, hogy ha akár halálos beteg lennél, ott lenne melletted, senki de senki se tántorítaná el?
És ami fontosabb, ha ő lenne beteg, vagy valami katasztrófa történne vele ami visszafordíthatatlan és teljes kihatással van az életetekre, te ott akarnál lenni? Kitudod, és mered mondani, hogy ténylegesen, jóban rosszban, betegségben és egészségben, ott akarsz lenni mellette?
Mert akkor, levan szarva hány éves. Ha nem akarsz gyereket, és ő se akkor mivan? Élj boldogan vele, és anyád majd megbékél a helyzettel, mást úgy se tehet.
Biztos nagyon teátrális volt az, amit írtam, de ettől éreztem, kikellett írni magamból.
Ha ezek az érzések nincsenek meg benned, abban biztos vagyok hogy kihagysz valami elképesztőt az életedből, és ezt az anyagi biztonság, és a kedves pasi aki odafigyel rád, SOHA nem fogja tudni pótolni.
Kérdező, nagyon magas lóról beszélsz, már bocs. Ennyire lenézni a huszonéveseket... Oké, elismerem, van pár hülye köztük. De ezek miatt leírni az adott korosztályt, nagy hülyeség.
Nekem nem úgy tűnik, hogy szereted ezt a pasast. Inkább a pénze és a biztonsága miatt vagy vele. (Amúgy mi a baj, ha valaki hónapokat spórol egy nyaralásra? 🤔)
Megértem egy anyukádat , már ne haragudj. Én sem örülnék neki, ha a fiatal lányom egy apja korabeli férfival lenne együtt.
Ha tényleg szeretitek egymást, akkor hajrá. Csak számolj azzal, hogy hamar özvegy leszel.
Lepjen meg a kedvenc markaiddal, vigyen etterembe de te lelepsz a barinoiddel kulfoldre nyaralgatni, meg bulizgatni, es teged ne korlatozzon?
Edesem, ha konzervativ akarsz lenni csinald normalisan. Tudod mint a gazdag olahcigany vagy muszlim asszonyok. Igen, a ferfi dolgozzon, tartson el, ez eddig oke. De akkor legyel normalis tisztesseges asszony, ne a pilateszen meg a bahamakon jarjon az eszed a csitri barinokkel. Te nem jo asszony vagy, csak egy elkenyeztetett tyukocska.
A brutalis apakomplexusodat meg mar kielemeztek elottem, szoval ahhoz nem fuzok inkabb semmit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!