Anyám kikészít teljesen, hogyan kezeljem?
B4romi hosszú lesz, előre szólok.. Tehát 18 éves leszek 2 hónap múlva, most szeptemberben kezdem az egyetemet, valószínűleg jó messze a jelenlegi lakhelyemtől... Anyámmal bonyolult a kapcsolatom, néha már nem tudom hova tenni a viselkedését. Sosem volt a kettőnk közti kapcsolat bensőséges egyébként, néha nyalni akarja a seggem, néha megőrül és ősember módjára viselkedik, nő nem értem hogy lehet ennyire agresszív mint ő. Problémamegoldó képessége 0, ha sz4r van a palacsintában és érzi, hogy nekem van igazam egy adott szituációban akkor kvssoljak el, semmit nem tudok az életről, ész érvek sehol. Ha valami nem tetszik neki akkor a zsarolás az egyértelmű eszköz arra, hogy kielégítse a vágyait.
Engem alapvetően az IT szakirány érdekel, informatikára fogok jelentkezni. Akármit felhoztam neki 4 év alatt, tervek, célok, egyetemi szak, mindenre az volt a válasz, hogy ezzel éhen fogok halni. Még az informatikára is ami konkrétan az egyik legjobban megfizetett állás Magyarországon, hozzateszem az elhelyezkedésért sem kell megizzadni. De anyám szerint nyilván ezzel is éhenhalok, igaz diplomát még közelről nem látott, de ő majd tudja. Parádés. Aztán nyomatékosan azért odabiggyeszti a végére, hogy "DE A TE SORSOD, TE TUDOD".
Még anno közölni mertem vele, hogy na látod, itt vannak a bajok, hogy neked a pénz a prioritás, nekem pedig az, hogy x év múlva is boldogan menjek be a munkahelyemre és szeressem azt amit csinálok. Még felháborodott, és elkezdett velem hőbölögni, hogy mit képzelek magamról, szokásos mondókája: ne flegmázzak, semmit nem tudok az életről.
Mai incidens:
Ma hazavergődtem 8 óra után az iskolából, elkezdtem Pythont tanulni (egy programozási nyelv), de be is aludtam és ez eltartott este 8-ig, mert leszívott a nap. Majd fent voltam kb fél 11ig, játszottam egy másfél órát max a gépen. Erre bejön a szobámba, felémáll és a képembe vágja, hogy beteg vagyok, de vagy 3x. Hogy merek én ilyenkor fent lenni és azt csinálni a saját szabadidőmben amit akarok. Ez csak beteges lehet, mert az ő értékrendjének ez fura, ezért nyomjuk el a gyereket, ebbe mindig is profi volt. Néha megkérdőjelezem amúgy, hogy vajon nárcisztikus e.
Nemrég az volt a hobbija, hogy 0-24 fb-n oltással kapcsolatos konteókat olvas, de vagy 4-5 hónapig folyamatosan ezt nyomatta, aztán mikor rájött, hogy se engem se az élettársát nem érdekli ez a sok b4romság, akkor valahogy abbahagyta nagynehezen(!). De abban a 4 hónapban semmi más téma nem létezett a világon:D hazajöttem iskolából, már nyomta belém hogy éppen milyen bullshit dolgot olvasott a neten, de arra se egyszer volt példa, hogy reggel épphogy megszólalt az ébresztőm, még a csípáimat nyitogattam, de már jött be a szobámba és mondta a hülyeségeit. Egyszer egyik ilyen alkalommal rástartoltam a fürdőszobába, és még oda is utánam jött, úgy kellett raszolnom, hogy hadd pisiljek már...
Annyira le tud süllyedni amúgy erre a tipikus iskolázatlan szintre, botrányos, ráadásul még jól is adja elő a hülyeségeit, mert olyan meggyőződéssel beszél róluk, hogy elképesztő.
A másik ami különösen zavar az a zsarolás. Ezen a hétvégén be van tervezve egy buli és azért, mert a vitában nem tudott ellenem érvényesülni, közölte, hogy elfelejthetem. Persze ettől még el fogok menni, mert nem fogom engedni hogy egy toxikus ember akit amúgy sajnos kötelességem elviselni megmondja, hogy mit, hogy, merre. Néha megkérdezem magamtól, hogyha mindezt a lelkitámaszt, támogatást és nevelést tudja nyújtani, akkor mi az istennek szült meg. Látszik rajta a megkeseredettség, csak az a baj, hogy ettől én is kiégek már, mert ezt kell látnom nap mint nap. Ha sz4r a kedve akkor nem lehet hozzászólni, mert az garantált, hogy rajtad fogja kitölteni a dühét.
Rengeteg pasim volt sajnos, ezt a szülő-gyermek kapcsolati hiányt mindig a pasikban kerestem. De szó szerint mindig volt valakim, ha szakítottam valakivel akkor pár hét múlva már jött a másik. Ez szánalmas, de valahogy úgy érzem, hogyha éppen nincs senkim akkor senkire nem tudok támaszkodni. Elég furcsán összekomponált ember vagyok, alapvetően 2 végletben működöm. Vagy valamit nagyon les_arok, vagy nagyon foglalkoztat. Viszont azt érzem, hogy ez a hiány ez igenis egy űr az életembe. Nem tudom hogyan mit tegyek azellen, hogy ezt ne érezzem, hogy egymagam is stabilan megálljak a lábamon és ne akarjak magam mellé mindenáron valakit. Emellett azt sem tudom, hogyan kezeljem anyámat. Amíg vele lakom addig ezt el kell viselnem, de már egyre nehezebb..
válasza:Megnyugtatlak, hogy nem fogsz éhenhalni az IT vonalon, tizenéve ebben dolgozom és elég jól keresek vele. Plusz ha több mindenhez is értesz, akkor kapkodni fognak utánad a cégek. Én rendszeresen kapok állásajánlatokat amikor ügyfelekhez megyek ki.
Ha van lehetőséged, akkor menj el koliba és megszabadulsz onnan!
válasza:Mintha magamat és anyámat olvastam volna. Ugyanezen mentem keresztül és ugyanúgy én is mindig a párkapcsolatokban kerestem a menekülő útvonalat, nagyon ritkán voltam szingli, vagy legalábbis rövid ideig. Nekem pár éve derült ki, hogy ez az egész borderline személyiségzavart okozott nálam, amit egyébként meg lehet tanulni kezelni akár orvosi segítséggel is, de az ürességérzés pontosan ilyen nálam is. Végletekben gondolkozok, és mindent nagyon durván élek meg.
A pályaválasztással kapcsolatosan nekem is teljes mértékben beleszólt. Azt mondta, hogy ha másik városba megyek, akkor nem támogat, nem fizeti se a kolit, se az albérletet, se az egyéb költségeket, mert akkor elköltözök és nem jár utánam a családi. Ami amúgy sem járt volna... Illetve azt is megmondta, hogy turizmusra mehetek, ott állt felettem a felvi-s jelentkezésnél. Csak nem tudta, hogy a sorrendet lehet módosítani, így utolsónak raktam a turizmust, aztán mikor oda vettek fel, ahova akartam menni, azt mondtam, hogy jaj, első helyen volt a turizmus, de nem volt elég a pontom. Sajnos egyenes úton nem lehetett vele soha semmit letisztázni. 19 éves koromban költöztem el otthonról, mikor harmadjára mondta, hogy takarodjak ahova akarok, mert kupis volt a szobám. Szerencsére az akkori párommal össze tudtunk bútorozni, nem voltam egyedül. Kitartást!
Na mondjuk én nem hagynám neki semmi pénzért, hogy megmondja hova mehetek továbbtanulni. Ennyire nem vagyok toleráns.
Ha ott állna felettem ott lépnék ki az oldalról és akkor jelentkeznék mikor egyedül vagyok😅 de ez, hogy ki kötötte, hogyha másik városba költözöl nem támogat, ez számomra megdöbbentő. Ilyenkor mondanám neki, hogy nem is kell hogy támogasson, de akkor majd ezt várja el tőlem akkor is mikor megöregszik és fordul a kocka. Ez a toxikusság legalja. Bár én megoldom magamnak a kolit, nem sok az a 10ezer forint havonta azért, hogy legyen hol laknom. Inkább kiadok rá plusz költséget minthogy még évekig elhalgassam. De ha megnyugtat akkor nekem is hasonló dolgokat mondott ezzel kapcsolatban. Végtére is, nem kell majd a támogatása, mert már így is jobban rám van telepedve mint kellene. Még a végén tudná mire fogni. Úgyhogy úgy vagyok vele, hogy köszönöm szépen megoldom magamnak.
válasza:Nyáron menj el dolgozni. Bárhova, menj el, tegyél félre.
Sok sikert a kollégiummal. Ha nem vesznek fel esetleg dolgozhatsz mellette és bérelj lakást (nem kell nagy! Vagy akár többen is bérelhettek. Az egyetem Facebooki oldalára kiírhatod. Hátha lesz más is, aki bérházba menne és legalább egy egyetemen tanultok akkor)
Tegyél félre mindig! Akkor is ha biztos vagy benne, hogy jövőhónapban is lesz pénzed. Gondold át, hogy mikor mit veszel. 'Ez tényleg kell nekem, szükségem van erre?'
Jelentkezz ösztöndíjakra!!! Akkor is ha szerinted nem kapnád meg! Maximum elutasítják, de nem lesz semmi hátrányod belőle.
Barátokat szerezz, ne pasit. Találd meg önmagad (bizonyos időt tölts el szingliként és menni fog). Amikor már stabilabb az életed és nyugodtabb, akkor elkezdhetsz randizni újra. De ne siettesd el, rendben? Emeld feljebb a lécet. Biztosan okos vagy, becsüld meg magad, tiszteld magad!
Anyukáddal ha ennyire rossz a helyzet, akkor én elmennél onnan.
Nehéz lesz, de ügyes leszel. Bízz magadban. Ha segítségre szorulsz, akkor kérj!
válasza: válasza: válasza:"amúgy sajnos kötelességem elviselni"
Nem.
Minél hamarabb legyél önfentartó.
BME VIK-re járok (vége fele) és rengeteg lehetőségem van elhelyezkedni más most, csak időm nem.
Azt tudom tanácsolni, hogy menj inkább gazdaságinformatikára az OE-re és akkor lesz annyi időd, hogy egyetem mellett dolgozz + diákhitel és már meg is szabadultál édesanyukádtól.
Rájöttem, hogy nem éri meg a BME és más komolyabb egyetemen a sok elméleti tudás amit mérnökinfón lehet megszerezni ha az a cél, hogy majd egy multiban keresd a milliókat.
Túl sokat várnak el tőlünk és igazán nem ad annyi pluszt, de minden időt elvesz és szinte lehetetlen mellette dolgozni ha időben be akarod fejezni.
Anyukád egy tipikusan fafejű, bipolárás tanulatlan nő, aki nem bírja elfogadni hogy ha nincs igaza, így azt sem fogadja el ha valaki valamit máshogy lát mint ő.
Édesanyukám is ilyen, de ő sikeres vállalkozó, így istennek érzi magát, de sajnos nem érti hogy csak 1 adott pici területen szakértő és másban nem. Ő például "seggfejnek" hívott, mert egyértelművé vált egy vitánkban, hogy nekem van igazam és ahelyett, hogy "Bocsi, tényleg neked volt igazad", szimplán csak azt mondta, hogy seggfej vagyok.
Amikor meg nem tud érveket felhozni mindig azt mondja, hogy "Vannak megérzéseim, amik mindig bevállnak".
Köszönöm szépen:) Az OE-t is nézegettem egyébként.
Mai incidens: kedves barátaimmal elmentem Burger Kingezni hármasban, hazadobtak kocsival és megalltunk beszélgetni a parkolóban. Cigit szívtam éppen, anyám pont akkor ért haza és meglatott. Egyébként 14 éves kora óta cigizik a félreértések elkerülése végett.
Erre mikor mindketten felertunk bejon a szobámba és flegman rakerdez, hogy "ezek az új barátaid?"
Mondom miért, normális dolgozó/iskolába járó emberek, nem is ismered őket
Erre jött a valasz: nem is akarom
Én meg mondtam neki, hogy az előítélet az látom megy alaptalanul.
Ő meg megint jött a hüly3 dumajaval hogy "ne flegmázzak", minden ok nélkül elkezdett visítani és megütött volna 4x, abból kettőt levédtem. Kuzdosportolok és azért eroviszonyok megvannak.
Aztán akkor kijelentettem, hogy jó nekem itt lett elegem, megyek és elkoltozok a mamahoz most. Meg a kezével mutogatta is, hogy tessék csak, aztán mikor pakoltam a cuccaimat akkor közölte, hogy amíg nem vagyok 18 addig nem mehetek, különben ramhivja a rendőrséget. Aztán mondtam neki, hogy hajrá.
Megkerdeztem, hogy akkor mégis mit akarsz tőlem, azt akarod hogy még 2 hónapig szenvedjünk egymás mellett? Azt mondta, hogy ő ezt nem szenvedésnek éli meg, mondom az tökjó, mert én igen. A bátyámmal is ugyan így viselkedett anno, indokolatlanul verte, sőt többet mint engem. Ő el is költözött az apjához mikor betoltotte a 18-at.
Agresszív, semmi problémamegoldó képessége nincs és ha egy vitában elnyomva érzi magát akkor ordibal, zsarol és serteget.
Aztán közöltem vele, hogy vele nem lehet vitázni, mert ha ész érveket mond az ember neki akkor is lesz4rja, mert csak a saját igazat akarja bizonygatni.
Erre megkaptam, hogy mert az én erveim egy kalap sz4rt nem érnek, kis intelligensbe.
Szóval most nagyon rossz viszonyba vagyunk, még az eddiginél is jobban leromlott...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!