Ti mit tudtatok csinálni, ha teljesen kikészítettek a szüleitek? Mondjuk költözés nem opció.

"Ti mit tudtatok csinálni, ha teljesen kikészítettek a szüleitek?"

Megtanultam gondolkozni és belátni, felvállalni a konfliktusban az önrészemet.

Szükségszerű a leválás(érzelmileg és fizikailag), nem elválás, leválás, nem ugyanaz.Elválni hierarchikusan egyenlő felek tudnak.

Bármilyen kellemetlenül hangzik de a szülő-gyermek viszony nem egyenlőségen alapszik.A szülő a nagy, a gyermek a kicsi(függetlenül attól, hogy biológiailag már felnőtt-e), a szülő ad(vagy nem ad), a gyermek elfogad(vagy nem).

Tudod, a jó szülő mindig túl jó, a rossz szülő mindig túl rossz.Ez nem reális legtöbbször, mert a negatív vagy pozitív érzelmeink szemüvegén keresztül szemléljük őket. :)

Neked erre a sok konfliktusra nagyon nagy szükséged van, el is mondom, hogy miért.Mert ez segít a leválásban, hogy te magad is felnőttként tudj funkcionálni.Most azt éled amit átlagosan a tinédzserek, máshogy látsz dolgokat, ez egy teljesen természetes érési folyamat egyik állomása.Egy idő után oda érkezel optimális esetben, hogy érzelmileg felnősz és belátod ők is emberek, te is ember vagy, vannak hibáitok.A kritikával nem mész semmire, csak a saját pozíciódat gyengíted és a saját érzelmeidet polarizálod negatív irányba.

Nézd meg hogyan működik ez az állatvilágban, például a macskáknál.Az anyamacska gondoskodik a kicsikről, aztán a kicsik elérnek egy bizonyos kort amikor az anyamacska elzavarja őket, rámordul a kicsire: "menj, járd a saját utadat".

Ha mindig ugyanazt csinálod, akkor mindig ugyanazt várhatod.

Szép estét!