Más is van ezzel így?
Utálom a szüleimet, el akarok költözni amint megtehetem, 18 éves korom után, (19 éves korom után fogok csak érettségizni, az albérletek meg nagyon drágák, szóval nem tudom, hogy költözhetnék el, de akkor is muszáj lesz megoldanom valahogy) de nincs pasim, aki támogatna, családtagjaim nincsenek kb rajtuk kívül, szóval teljesen egyedül vagyok ezzel az érzéssel, és ez nagyon zavar mert ők meg nem csak szimplán idegesítenek mint a kamszokat a szüleik általában, hanem konkrétan utálom őket, semmi szeretetet nem érzek irántuk már, és ez nem az én hibám első sorban ez biztos.
Más is van így ezzel?
Mi a kiút ebből?
Iszonyatosan elegem van.
1. érettségi
2. munka és szakma - összeszorított fog
3. gyűjtögetsz és amikor lesz x pénzed, lépsz
21 évesen költöztem így el, nem volt egyszerű, sőt, de 100% megérte.
Köszönöm a válaszokat!!
Félreérthetően fogalmaztam, nem akarom magam senkivel kitartatni, a lelki támogatásra értettem, hogy nehezebb 18 évesen tök egyedül új életet kezdeni, ilyen szülőkkel a múltamban, ha nincs mellettem senki, aki támogatna, szeretne, meghallgatna stb...
Természetesen magamra számíthatok első sorban akkor is, ha van mellettem valaki, (anyagi stb téren és nincs ellenemre a munka ha kemény akkor sem) csak néha magányosnak érzem magam, hogy ilyen jellegű gondjaim vannak, tuti egy csomó komplexust is viszek magammal az életre és egyedül kell megküzdenem vele. (Persze nyilván ez sincs még kőbe vésve.)
Már ne is haragudj,nem kell pasi ahhoz hogy elköltözz. :D
Lehet egyedül is elköltözni,sőt lakótársnak is.
Érettségizz le, menj el dolgozni azt költözz
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!