Rosszul érzem magam, mióta tudom, hogy testvérem lesz. Mit tegyek ezzel az érzéssel? Beszéljek anyával, vagy inkább ne hozzam szóba, ne rontsam el a kedvét?

Szerintem normális ha ezt érzed. Az elkövetkezendő időszak ígyis úgyis sok változással járna és ezt még tetézi a kistestvér. Anyukáddal nyugodtan beszélhetsz erről, sőt. Lehet az ő dolgát is leegyszerűsíted.

Ne ess kétségbe, gondolj arra, hogy mennyi mindent tanulhat majd tőled.

Szia! Szerintem, ha elég jó a kapcsolatotok (az írásodból úgy gondolom, hogy igen), akkor erről simán beszélgethettek. Mondd el őszintén, hogy mit érzel, mik a félelmeid.

Én és a testvérem között is nagy a korkülönbség, de ennek ellenére is nagyon szoros kapcsolatunk van.

Az, hogy sűrűn mondja, hogy mi lesz vele, ha te elmész, azt azért mondja, mert nagyon szeret. Semmiképp nem gondolnám, hogy a baba csak egy pótlék lenne. :-)

Az elsőszülöttek nagy problémája, csak te meg tudod fogalmazni (ellentétben a 3-4 évesekkel, akik a viselkedésükkel mutatják ki, mit éreznek): vége a királylányságnak, megoszlik a figyelem a gyerekek közt, féltékeny vagy a testvérre.

Szerintem elmondhatod neki (normálisan), ha jóban vagytok, meg fogja érteni, az is lehet, hogy nem is lesz neki meglepetés a dolog.

"és úgy érzem, mintha azért lenne, mert elköltözöm és kell valaki, akivel pótolna engem."

Éppenséggel ez is lehet, de mi semennyire sem ismerünk titeket, szóval ez vagy így van, vagy nem.

szerintem is normalis, hogy ilyen erzesek kavarognak benned. Meg akik tervezik, varjak is a babat, mikor kiderul a terhesseg, sokszor ketsegbe esnek es megijednek a sajat gondolataiktol, mert esetleg nem tudnak ugy orulni a terhessegnek, mint azt felteteleztek, megannyi leendo anyukanak, apukanak eszebe jut, hogy mi lesz a gondtalansaggal, szabadsaggal.... rengeteg valtozas jon az elkovetkezo par honap alatt es semmi se lesz mar a regi (mas lesz, klassz lesz, de megis mas), szoval amit erzel, termeszetes.

Szerintem idovel ez az erzes elmulik, es orulni fogsz a kisteso erkezesenek. Sokat vallalnak babat, hogy ne maradjon ures a haz, de ez meg nem azt jelenti, hogy az erkezo baba csak potleknak kellene, foleg nem helyetted, hiszen te nem vagy potolhato. Ugyanugy anyukad szeme fenye maradsz :)

annyit hozzátennék, hogy:

1. kommunikáció - beszéljetek erről, mindent meg lehet és kell osztani egymással, őszintén, és akkor minden megoldható

2. "jóllehet, a szeretetét most majd megosztja nemcsak veled és a párjával, hanem idővel a féltestvéreddel is." a szeretet olyan spéci cucc, hogy ha többfelé osztod nem kevesebb lesz, hanem éppen több. Soha senki nem fogja, nem tudja átvenni a helyedet édesanyád szívében :)