Anya túlment minden határon?
Igazából sosem volt felhőtlen a viszonyom az anyámmal, rendkívül akaratos és önző személy. Ma reggel felhívtam, és mondtam neki, hogy nem szeretnék már a mostani munkahelyemen dolgozni, mert borzasztóan ideg,-és lélekölő hely. Naívan azt hittem, hogy majd meg fog érteni, de ehelyett a fejemhez vágta, hogy nekem soha semmi nem jó, mindenben csak a rosszat keresem, hogy 31 évesen nem tettem le semmit az asztalra (4 diplomám van, külön élek), mivel nem szültem még és párom sincs (szakítottam vele a nyáron és azóta nem ismerkedtem senkivel). Azzal pedálozott, hogy néhány ismerőse még alkesszal is összeáll, csak hogy legyen valakije. Én ennél többre tartom magam, nem a kocsmából akarom összeszedni a páromat minden este.
Ami a legjobban bántott, az az, hogy szerinte két gyereke van, a nővérem és az unokája, engem nem tekint a gyerekének, mivel nincs gyerekem. Ezek után sajnos rácsaptam a telefont, mert már rossz volt hallgatni. Szerintetek túlreagáltam a helyzetet?
Köszönöm a válaazokat. Az a baj ezzel, hogy ő szentül meg van győzödve arról, hogy tökéletes és mindig igaza van.
Nővéremnél is mániája volt, hogy legyen gyerek és látszik tesómon, hogy nem boldog sem a házasságában, se a gyerekkel. Kényszerevő,- és vásárló lett (mindennap vásárol valamit, 90%-ban játékok, könyvek, már alig lehet férni tőlük a lakásukban), alig mosolyog és 34 évesen őszülni kezdett. Tesóm férjét és annak családját rendszeresen szidja, meg fogtok lepődni, de nem látják őt szívesen, ahogy apám rokonai sem, akikkel szintén rendkívül kedves szokott lenni.
Őszintén szólva nem is csodálkozom azon, hogy rossz a közérzetem és megfelelési kényszerem van. De a mostani veszekedésünk után úgy döntöttem, hogy keresek egy pszichológust, mert rengeteg törést okozott nekem a stílusával.
(Ha jobban belegondolok, még a menyasszonyi ruhapróbám is csak róla, meg tesómról szólt. Képzeljétek el, nekiállt panaszkodni a szalonban, hogy mióta lejelszavaztam a mobilomat, nem tudja olvasgatni az üzeneteimet és nem tudja, hogy mit csinálok. Aztán el kezdte elemezni, hogy tesóm ruhája milyen extra volt, de ami még égőbb volt, az az, hogy rá is akarta sózni a szalonra a ruhát.)
Kedves Kérdező: mint láthatod, neki nem lehet megfelelni.
Jól teszed, hogy pszichológushoz fordulsz segítségért.
Sajátmagát járatta le a szalonban is, mondjuk ez számotokra kellemetlen, azt elhiszem.
31 eves vagy.
4 diplomad van.
Komolyan ide kell a gyakorira jonnod senki, anonim, tudatlan es a helyzetedet egyaltalan nem ismero emberektol valaszt varni a csaladi bizalmas ugyeidre?
Lesz itt aki azt mondja teged ki kene tagadni, a masik meg azt hogy az anyadat kene kitagadni.
Dontsd mar el TE magad, hogy mit szeretnel. Ha teged idegesit barmi okbol, akkor tegyel ellene es allj ki a velemenyed mellett. Te eleted, ne senkiktol keress mar megoldast...
25 vagyok
Akkor meg ne foglalkozz azzal amit mond. Az hogy ha munkát váltasz egyedül a te dolgod. Ez miatt még szomorkodni sem érdemes, max többet erről vele ne beszélj.
Erre szokták azt mondani, hogy vissza jársz a pofonért.
Nekem azért jó az anyámmal a kapcsolatom, de tudom, hogy mindenre dacból reagál. Sokáig én is beszéltem neki bármilyen dolgomról, mert azt képzeltem, majd jól reagál. 30 évesen is képes voltam kiakadni, hogy a saját anyám, miért reagál így, pedig bakker 30 évem volt megtanulni, hogy milyen. Csak ugye belül gyerekek maradunk és reménykedünk. Nem öt látjuk, hanem amit látni szeretnénk.
Érdemes mihamarabb abbahagyni az önáltatást, és nem elfelejteni, hogy milyen.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!