Anya túlment minden határon?

Igazából sosem volt felhőtlen a viszonyom az anyámmal, rendkívül akaratos és önző személy. Ma reggel felhívtam, és mondtam neki, hogy nem szeretnék már a mostani munkahelyemen dolgozni, mert borzasztóan ideg,-és lélekölő hely. Naívan azt hittem, hogy majd meg fog érteni, de ehelyett a fejemhez vágta, hogy nekem soha semmi nem jó, mindenben csak a rosszat keresem, hogy 31 évesen nem tettem le semmit az asztalra (4 diplomám van, külön élek), mivel nem szültem még és párom sincs (szakítottam vele a nyáron és azóta nem ismerkedtem senkivel). Azzal pedálozott, hogy néhány ismerőse még alkesszal is összeáll, csak hogy legyen valakije. Én ennél többre tartom magam, nem a kocsmából akarom összeszedni a páromat minden este.

Ami a legjobban bántott, az az, hogy szerinte két gyereke van, a nővérem és az unokája, engem nem tekint a gyerekének, mivel nincs gyerekem. Ezek után sajnos rácsaptam a telefont, mert már rossz volt hallgatni. Szerintetek túlreagáltam a helyzetet?