Ti_miket tanultatok szüleitektől?

Azt, hogy ha kerülöm a szemkontaktust és nem sírom el magam kisebb verést kapok.

Amikor nagyobb hatalmú jön szembe félre kell állni nehogy zavarjuk és lehajtott fejjel várni amíg elhalad.

Minden értékelhető készségemet a barátaim szüleitől tanultam.

Ami pozitív: ne bántsak senkit, de azt se tűrjem, ha engem akarnak bántani (fura módon anyám engem mégis vert párszor). Ezt leszámítva logikusan, praktikusan gondolkodó nő, ezt én is eltanultam. Sokkal kevésbé vagyok megvezethető, behülyíteni, manipulálni abszolút nem lehet, ahogy irányítani sem. Ez a mai világban eszméletlenül előnyös tulajdonság, nap mint nap tapasztalom.

Ami negatív: borzasztó negatív, elégedetlen, zárkózott emberek, akiknek jóformán nincs senkijük. Se barátok, se rokonok. Anyám a gyerekeihez sem tud úgy igazán közel kerülni. 1-2 dolgot kifejezetten értékelek a felfogásukban, de ennyi. Konkrétan pár nap után fuldoklok, ha velük vagyok, nem érzem, és gyerekként sem éreztem a mindenki más által pátoszosan emlegetett szülő - gyerek természetes köteléket. És messze nem csak amiatt, mert anyám anno kezet emelt rám...

Spórolás, önfenntartás, értékelni a pénzt. Ha kellett valami meg kellett dolgoznom érte, vagy saját pénzből oldjam meg. Barkácsolni apától, inkább lógtam vele, mint anyámmal. Főzni, takarítani, háztartást vezetni mamától.

26/L

Apától:

- hogyan kell megbántani a gyerekedet, miután csak ketten maradtatok

- hogy kell totálisan leszrni éveken át a családoddal együtt az új nő miatt

- teljesen mindegy, hogy mi az igazság, te "csak egy gyerek" vagy és az is maradsz örökre

Meg ilyen és ehhez hasonló szépségeket.

Anyától nem igazán tudom, mert már nem emlékszem arra, amiket ő tanított :(

Nem baj, apa sem volt mindig ilyen, amíg az új nője nem került a képbe, normális ember volt, aki tisztességgel felnevelt, csak aztán sajnos ez lett végül

Hogy kell úgy élni, mintha nem lenne pénz, pedig közben van.

Apám betegesen spórolós volt, eszméletlenül belém nevelte. (Egyszer azért kiabált velem, mert standby módban hagytam a tévét, és elmentem otthonról. Tudni kell, hogy anyám fizetésének 3-szorosát hozta haza, tehát kicsit se volt indokolt ez a fillérb*szás)

Bármennyit keresek, abból mindig rakok félre. Akkor is, ha ez azzal járt, hogy kevesebbet ettem abban a hónapban, mint kellett volna. Nem úgy teszek félre, hogy "minden hónapban x ezer", hanem "amit nem költök el, az megy a lakásalapba". Így viszont minden egyes felesleges (értsd: nem az élethez szükséges) kiadás bűntudatot tud kelteni. Számomra az egyik legfélelmetesebb gondolat, hogy elköltöm a hónapban a teljes fizetésem szórakozásra/magamra. Tudom, beteges. Dolgozok rajta.