Ti_miket tanultatok szüleitektől?

Semmi pozitívat…

Mindig mindenben a könnyebbik utat választották, azt lesték hogy hogy lehet megúszni a munkát és a felelőségek alól kibújni.

Ha valaki valamit nem haszonszerzésből csinált, azt kinevették…

Aki tényleg elhivatottságból dolgozott azt baleknek tartották.

Ezen kívül folyton kötözködtek velem is, meg mindenki mással is.

A szégyenérzet az teljes mértékben hiányzott belőlük…

Többnyire a hibáikból tanultam.

ne házasodjak meg soha, ne legyen gyerekem. Elbaxott élet lenne.

Ne hagyjam ott a sulit egy kapcsolat miatt, a tanulás az fontosabb. Ne csicskuljak be soha senkinek.

Ha van jobban fizető meló/nem tetszik valami akkor pattanjak, nem kell leragadni egy helyen.

Ha beszólnak, szóljak vissza durvábban, nem kell kerülni a konfliktust.

- Az számít, hogy mások mit gondolnak rólad.

- Senkit sem érdekel, hogy te mit szeretnél, vagy hogy boldog vagy-e.

- Szar az ízlésem zenék, filmek, stb. terén, és jobb nem felvállalni azt (hangosan, hangszóróval hallgatni pl.).

- Félj a kudarctól és attól, hogy megaláznak miatta.

- Ha segítesz / segíteni próbálsz másoknak, az a normális, ha a olyan beszólásokat kapsz, mint például "ennyit sem tudsz megcsinálni?"

- Szégyellni való dolog az, hogy pénzt kérsz azért, amit másnak csinálsz.

28/F

Egyet szorgalmaztak nagyon és ehhez minden segítséget megadtak, hogy tanuljak és tanuljak.

Az ált. isk. 1. osztályától azt mondták, hogy a kötelező tanulás a diploma átvételével ér végett. Akkor még nem is tudtam, hogy milyen hosszú út ez.

Ezt minden évben elmondták és erre készítettek fel.

Szerintük eddig tart egy szülő felelőssége a gyermekével szemben.

Én is ezt követem.